Explore
Also Available in:

Viszlát, Ősrobbanás?

Az evolúciós csillagászat legnépszerűbb nézetének megoldatlan kérdése

A kutatók megfigyeltek egy hatalmas vörös eltolódással rendelkező kvazárt, ami egy sokkal kisebb vöröseltolódással rendelkező közeli spirál galaxisba van „ágyazva”. Ez a felfedezés a világegyetem egész szemléletét megváltoztatja – a „Nagy Bumm” teológia már sosem lesz ugyanolyan. Miért van ez így?

NASAGalaxy

Titkos kvazárok

A világűrben találhatunk kvazárnak nevezett objektumokat (vagy csillagszerű rádióforrásokat – az angolban quasar, a Quasi-Stellar Object rövidítéséből), melyek óriási vörös eltolódással rendelkeznek (magyarázat lásd alul). A vöröseltolódás általános értelmezése szerint ezek az égitestek a látható világegyetem legszélén találhatóak. Fényességük miatt azt feltételezik, hogy a kvazárok szuper-fényes fekete lyukak, melyek egy milliószor, vagy akár százmilliószor annyi anyagot tartalmaznak, mint a mi napunk, és melyet gyorsan úszó gázfelhők korongja vesz körül. Ennek az anyagnak egy része a fekete lyukba zuhan, melynek köszönhetően óriási mennyiségű energia szabadul fel.

Kvazár egy közeli galaxisban

Egy csillagászokból és asztrofizikusokból álló csoport tagjai, köztük Geoffrey Burbidge és Halton Arp egy új kvazár felfedezését publikálták az Astrophisical Journal-ben.1 A kvazár érdekessége és egyben rejtélye, hogy egy közeli galaxisban, az NGC 7319-ben található, nagyon közel annak középpontjához.2 „Feküdhet-e egy ’távoli’ kvazár egy közeli galaxisban?” – jelent meg a kérdés a Kaliforniai Egyetem san diegoi karának honlapján, ahol a felfedezést nyilvánosságra hozták.3

NASAfigure 2
2. ábra: Az NGC 7319 elnevezésű közeli spirálgalaxis nyíllal jelölt magas vöröseltolódású kvazárral.

Az égitest egy ultrafényes röntgenforrás (ULX, Ultra Luminous X-ray Source), mely nevét kiemelkedően magas röntgensugár kibocsátásáról kapta. Ezt a kvazárt a magas röntgensugár kibocsátásnak köszönhetően vették észre, és a NASA Hubble Űrteleszkópjával azonosították be. ULX-eket régóta fedeztek fel galaxisokban, vagy azokhoz közel, azonban mindössze a közelmúltban történt az, hogy Burbidges4 és Arp annak a feltételezésnek adtak hangot, miszerint ezek kvazárok.

A Hubble-törvény szerint az NGC 7319 galaxis, melynek vöröseltolódása 0,022 körülbelül 360 millió fényévre van a Földtől. Mivel a kvazár a galaxis vöröseltolódásának mintegy százszorosával rendelkezik, az elmélet szerint körülbelül százszor gyorsabban kell távolodnia annál, és 30-szor akkora távolságra kell lennie5 a Földtől, mint a galaxis maga. Így tehát ha mindez igaz lenne, a két égitestnek nem lenne szabad fizikai kapcsolatban állnia egymással.

Az ősrobbanás hívei azt állítják, hogy ez a két égitest pusztán egymáshoz közelinek látszik, valójában csupán egy vonalban vannak, csakhogy milliárd fényévekre egymástól. Arp azonban erősen hangsúlyozta, hogy azok a kvazárok, melyek aktív galaxisokhoz közel találhatóak, fizikai kapcsolatban vannak a galaxisokkal.6 Ő és társai kitartanak amellett, hogy a kvazárok a szülő galaxisok közepéből lökődtek ki.7 Ez az elmélet feltételezheti új galaxisok születését is.

Az újonnan felfedezett ULX kvazár tehát nem véletlenül esik egy látósíkba a galaxissal, megfigyelték ugyanis, hogy az őt körülvevő galaxis gázállapotú anyagai hatással vannak a kvazárra – és fordítva. Emellett nagyarányú gázáramlást is azonosítottak, mely összefüggésben áll azzal az anyaggal, melyet a kvazár magával hordoz.

A Nagy Durranás befullad

NASAfigure 3
3. ábra: A V-alakú gázsugár tisztán láthatóan behúzódott a kilökődött kvazár mögé.

Miért utasítják el mégis a Nagy Durranás hívei Arp azon elméletét, hogy a kvazárok galaxisokból lökődtek ki, ha a megfigyelésből származó bizonyítékok is ezt támasztják alá? Azért, mert ez az elmélet tökéletesen romba dönti azt a feltételezésüket, hogyan formálódott az anyag az ősrobbanás során, illetve a már megállapított távolságokat, melyeket a kvazárok vörös eltolódására alapozva határoztak meg.

Joseph Silk professzor könyvében8 a „Alternatívák a Nagy Robbanásra” című fejezetben a szerző elismeri: „kizárólag a kvazár vöröseltolódás, mint csillagászati távolságok indikátorának elutasítása alapján tudjuk ezt a következtetést elkerülni”. Valójában ez Arp megfigyelésének lényege. Megkérdőjelezik a galaxisok kiterjedésének és az Ősrobbanás-tágulás modellek értelmezésének elméletét.9

A megfigyelések azonban egybeesnek az égitestek eredetéről szóló újabb kreacionista modellel. E modell szerint a kvazárok aktív galaxisokból lökődtek ki a Teremtés során, és amit mi napjainkban nagy teljesítményű teleszkópokon látunk, azok a Teremtés 4. napjának történései. Ez a modell felborítja a vöröseltolódás általános értelmezését: azt feltételezi, hogy a kvazár vöröseltolódása nem kozmológiai (vagyis nem a világegyetem óriási mértékben való tágulása okozza), hanem belső (vagyis kiváltó oka magában a kvazárban található).

Az új modell szerint, habár a 4. Nap csupán 24 óráig tartott Földi idő szerint, sokkal tovább is tarthatott kozmológiai években. Einstein relativitás-elméletének egyik furcsa eleme, hogy különböző időben és térben az idő másképp telik10 (pl az idő lelassul a gravitációs térben). A kozmosz tehát egyetlen 24 órás nap alatt lett teremtve, az első hét 4. napján. Így ha a teleszkópba nézünk, azokat az eseményeket látjuk, melyek a teremtés 4. napján történtek.

Napjainkban a Nagy Durranás olyan növekvő számú elméletre épül, melyet soha senki nem figyelt meg – a tágulás, a sötét anyag és a sötét energia a legkiemelkedőbb példák. Ezek nélkül mindazok a gyakorlati megfigyelések, melyeket az űrhajósok szolgáltattak, tökéletesen ellentmondanának a Nagy Durranás elmélet „jóslatainak”.11,12 A fizika minden más területén teljességgel elfogadhatatlan lenne az ilyen mondvacsinált tényezőkre hagyatkozás az elmélet és a gyakorlati bizonyítékok között tátongó szakadék áthidalásának érdekében. Minden más területen a fizikusok megkérdőjeleznék a felállított elméletet.

Következtetés

A lényeg tehát ez: ha a nagy durranás mellett teszed le a voksodat pusztán azért, mert a többség is ebben hisz, szégyenben maradsz majd, amikor megdől az elmélet. Ez a kvazár egy újabb csapás azoknak, akik az uralkodó irányzatot követik. Sok szakértő azonban nem ért egyet ezzel; ők arra várnak, hogy az ellentmondások súlya alatt elsüllyedjen az elmélet.

Mi bízzunk inkább Abban, Aki mindezt teremtette – az Ő Szava lélek és élet, és sosem hagy cserben (János 1:1-3, 6:36; cf. Lukács 9:26).


Vörös eltolódás

NASAAndromeda galaxy
Andromeda galaxy
NASAFigure 1.
1. ábra: Idealizált galaxis spektrumok jellemző ’abszorpciós’ vonalakat ábrázolnak (szivárvány színű háttéren fekete), amelyeket hidrogénatomokat elnyelő fény hoz létre (logaritmikus skála). Minél gyorsabban távolodik egy objektum, annál nagyobb a vöröseltolódás (jobb oldali eltolódás a diagramon), és a Hubble-törvény kimondja, hogy a vöröseltolódás a távolsággal arányos (kis eltolódások esetén).

Ha egy égitest nagyon gyorsan mozog, távolodási sebességét megbecsülhetjük az általunk megfigyelt fény változása alapján. Ugyanez a hatás a hanggal még közismertebb. Ha a vonat fütyül, a hallható hang nagymértékű mélyülését tapasztaljuk, ahogy a vonat mellettünk elhaladva egyre távolodik. Ha a vonat közeledik, magasabb hangot (frekvenciát) hallunk, mint amikor egy helyben áll. De amikor távolodik, megint csak alacsonyabban halljuk. Ezt Doppler-effektusnak nevezik, az ausztrál fizikusról, Christian Doppler-ről (1803-1853) elnevezve.

Mivel a fény, akár csak a hang egy hullám, ugyanezt az effektust megfigyelhetjük a színek változásában. Ha egy égitest felénk közeledik, magasabb frekvenciát mérhetünk, vagyis kékeltolódást figyelhetünk meg; ha pedig távolodik, alacsonyabb frekvenciát, vagyis vörös eltolódást. (1. ábra).1

Edwin Hubble (1889-1953) leírta azt az általánosságban elmondható tézist, miszerint egy galaxisnak minél nagyobb a vöröseltolódása, annál távolabb van tőlünk. Ezt ma Hubble-törvénynek nevezik. Mivel független eszközöket használt,2 igazolni tudta, hogy a törvény a fényes spirálgalaxisokra igaz, azóta azonban a világegyetem minden égitestére kiterjesztették, s ez a felfedezés vezetett később az Ősrobbanás teória kidolgozásához.

Jegyzetek:

  1. A modern nézet szerint a vöröseltolódás nagyobb része kozmológiai, mely a világegyetem tágulásának következménye (ezt nevezik Hubble-állandónak), nem pedig a Doppler-effektusé (vagyis nem közvetlenül az égitest mozgásából fakad). Nincs azonban gyakorlati megoldása annak, hogy a kettőt hogyan lehetne megkülönböztetni.
  2. Hubble cefaida típusú változócsillagokat vizsgált, melyeket egy süket keresztyén csillagász, Henrietta Leavitt (1868-1921) fedezett fel, a vöröseltolódás adatokat pedig Vesto Slipher-től (1875-1969) kölcsönözte.

Hivatkozások és jegyzetek:

  1. Galianni, P., Burbidge, E. M.,Arp, H., Junkkarinen, V., Burbidge, G., Zibetti, S., The discovery of a high redshift X-ray emitting QSO very close to the nucleus of NGC 7319, Astrophysical Journal 620(1):88–94, 2004, másodnyomásban arxiv.org/abs/astro-ph/0409215, v1, 9 September 2004. Vissza a szöveghez.
  2. 8 arcminutes; 60 arcminutes = 1°. Vissza a szöveghez.
  3. McDonald, K., Discovery by UCSD astronomers poses a cosmic puzzle: can a ‘distant’ quasar lie within a nearby galaxy?10 January 2005. Vissza a szöveghez.
  4. Geoffrey és Margaret, egy férj-feleség csapatot alkotott, akik azonban mindketten önmagukban is elismert csillagászok.Sir Fred Hoyle (1915–2001) kollégái voltak, aki először tette az Ősrobbanás szót gúny tárgyává. Vissza a szöveghez.
  5. A Hubble-törvény szerint a galaxisok távolodási sebessége arányos a távolságukkal. Ez a becslés azonban csak azokra érvényes, melyeknek kicsi a vöröseltolódásuk; olyan hatalmas vöröseltolódással rendelkező égitestekre, mint a kvazárok, nem alkalmazható. Vissza a szöveghez.
  6. Arp, H., Seeing Red: Redshifts, Cosmology and Academic Science, Apeiron, Montreal, 1998; Arp, H. Quasars, redshifts and controversies, Interstellar Media, Cambridge University Press, Berkeley, California, 1987; Arp, H., Companion galaxies: a test of the assumption that velocities can be inferred from redshift, Astrophysical Journal 430:74–82, 1994; Arp, H. The distribution of high-redshift (z>2) quasars near active galaxies, Astrophysical Journal 525:594–602, 1999. Vissza a szöveghez.
  7. Hartnett, J.G., Quantized quasar redshifts in a creationist cosmology, Journal of Creation 18(2):105– 113, 2004. Vissza a szöveghez.
  8. Silk, J., The Big Bang, W.H. Freeman and Co., New York, 2000. Vissza a szöveghez.
  9. Hartnett, J.G., The heavens declare a different story! Journal of Creation 17(2):94–97, 2003. Vissza a szöveghez.
  10. Humphreys, R., Starlight and Time, Master Books, Arkansas, USA, 1994. Ez egy úttörő kreacionista modell, mely az idő dilatáción alapszik. A Journal of Creation publikált néhány Dr. Humphrey eredeti modelljét kissé átdolgozott, frissített és esetenként javított kiadást. Vissza a szöveghez.
  11. Wieland, C., Secular scientists blast the big bang: What now for naïve apologetics?Creation 27(2):23–25, 2005; creation.com/bigbangblast, alapján Cosmology statement. Vissza a szöveghez.
  12. Habár a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzásra sokáig tekintettek úgy, mint egy bizonyítékra az Ősrobbanás mellett, a legújabb kutatások bebizonyították, hogy ez a sugárzás nem származhat az Ősrobbanásból. Vissza a szöveghez.