Share
A- A A+

Article from:

Creation  Volume 24Issue 4 Cover

Creation 24(4):36–38
September 2002

Darwin: The Voyage that Shook the World DVD


US $19.95
View Item

Baktériumok sóoldatban

Egy újabb ‘ősi’ DNS-lelet, jóval nehezebben megcáfolható, logikusan a ‘millió évek’ lélekharangja kellene legyen.

Írta 

Sok tudós DNS-leletről tudósított olyan kövületekben, amelyek több millió éveseknek vannak megítélve. Mi megjegyzést fűztünk néhány ilyen jelentéshez és azoknak a kihatásaihoz, amelyek egy régi Földről való széles körben elterjedt téves meggyőződéshez vezetnek.1

Néhány tudós ugyancsak egy állítólag 15–40 millió éves méh zsigeréből felélesztett baktériumról tudósított.2 És még közelebbről, tudósok állították, hogy 250 millió évesnek ítélt kőzetből élesztettek fel baktériumot.3

Mivel a DNS kémiai jellemzői arra utalnak, hogy az nem maradhat fenn millió évekig, még ideális tárolási feltételek mellett sem,4,5 az ősi DNS-leletekről szóló állítások (nem beszélve az ősi érintetlen baktériumról) meg voltak vitatva. Egy szakértő, Svante Pääbo, azt találta, hogy egy pár órával az elhalása után a DNS 100–200 egységnyi hosszú láncokra bomlik fel., hogy azt egyedül a víz bontaná le teljes mértékben 50.000 éven belül, és hogy egyedül a háttérsugárzás tudná végső fokon törölni a DNS információt, még víz és oxigén hiányában is.5 A kételkedők a jelentett DNS-“leleteket” a mintapéldányok beszennyeződésének, vagy DNS-tartalmú szerves anyag geológiai képződménybe való későbbi beékelődéseinek tulajdonítják. Valóban, néhány állítás meg volt döntve.6

Óvatosabban ezzel az alkalommal

9650salt
Most Angliában néhány geológus és mikrobiológus DNS-leletről tudósít olyan sókristályok parányi beékelődéseiben amelyek “korban” 11–425 millió évesek közé sorolhatók be. Az ők leleteik a nagy hírnevű Nature folyóiratban voltak nyilvánosságra hozva.7

A kutatók körültekintően követtek eljárásokat, hogy elkerüljék a beszennyezés lehetőségét. A szerzők ugyancsak vizsgálták a sókristályokat egy mikroszkóp alatt, hogy ellenőrizzék az olyan hasadásokat, amelyek lehetővé tehetik a kristályok beszennyeződését miután ők eredetileg kialakultak. A hasadások nélküli kristályokban ők sóoldat-beékelődéseket azonosítottak, amelyeket steril körülmények között gyorsan lézerrel kivágtak. Ők átvizsgálták, hogy az eljárás nem pusztította el a DNS-t.

Mint további bizonyíték hogy a DNS nem a beszennyeződésből származott, a tudósok összehasonlították a só beékelődésekből származó DNS “levelek” szekvenciáit az ugyanolyan génűekéivel, amelyek a leghasonlóbb korszerű baktériumokban fordulnak elő.8 Azok különbözőek voltak-javasolva, hogy a DNS nem beszennyeződésből származott.

Hasonlóan, ugyanazok a laboratóriumi eljárások voltak alkalmazva minden mintapéldányra, a világ különböző részeiről (Lengyelország, Thaiföld és AEÁ), mégis különböző források különböző DNS szekvenciákat adtak és egyik a sókristály-források közül nem szolgáltatott DNS-t. Ellenőrző mintavételek is voltak végrehajtva, amelyek ugyanúgy voltak kezelve, mint a sókristály-beékelődések-egyesek ismeretlen DNS-forrással, hogy ellenőrizzék, hogy nem volt ez figyelmetlenül hozzáadva, és egyesek hozzáadott DNS-el, hogy ellenőrizzék, hogy a DNS az eljárás folytán nem volt elpusztítva.

Továbbá, a kutatók olyan típusú baktériumban kaptak DNS-t amelynek előfordulása a só beékelődésekben lenne elvárt-mint amilyen a “sókedvelő” baktérium és a baktérium amely egy változatos környezetviszonyt visel el.

Ez mind jó bizonyíték arra, hogy az eredmények nem a beszennyeződésnek köszönhetőek. Ez az okmány ugyancsak kölcsönözhetne némi hitelt más kutatásnak is amely DNS-t mutatott ki állítólag ősi kövületekből.

Ellentmondás-és megoldás

A DNS-nek ennyire “öreg” anyagban való előfordulásáról alkotott álláspont kétségtelenül ellenezve lesz a vegyészek által, akik tudják, hogy a DNS nem maradhat fenn millió évekig. A BBC NEWS (on line) a következőképpen tudósította a tanulmány egyik szerzőjének, William Grantnak állításait:9

“Híres és megtisztelt emberek vannak, akik hiszik, hogy a DNS nem maradhat fenn 100.000 évnél tovább vagy e körül. Annak alapösszetétele jelenti, hogy a benne levő kötelékek felbomlanak.” Azonban ilyen szakértők a munkájukat viszonylag hígított folyadékokban tartott DNS-re alapozták és kevés munka volt végezve azon, hogy hogyan maradt fenn a DNS szélsőségesen erős sóoldatokban, mondta. “Mi úgy gondoljuk, hogy a sónak sajátos tartósító tulajdonságai vannak,” tette hozzá.

Akárhogy is, a vegyészek, akik tagadják, hogy a DNS mérhetetlen hosszú ideig tarthat fontolóra vették a jelentős mértékű tartósító feltételek lehetőségét, és, azután is, még mindig kizárják a korok millió években való mérésének leggyengébb lehetőségét a DNS-re vonatkozóan.

Hogy röviden összefoglaljuk az ellentmondás okát:

  • A vegyészeknek egy csoportja ragaszkodik (megcáfolhatatlan érvekkel) ahhoz hogy a DNS nem maradhat fenn millió évekig.
  • A tudósoknak egy másik csoportja határozott bizonyítékot mutatott be hogy ők olyan rétegekben találtak DNS-t amelyeket az evolucionisták 425 millió évesnek hisznek (határozott érvekkel hogy a DNS benne volt a rétegekben attól az időtől amikor azok kialakultak).

A nyilvánvaló megoldás ezekre az ellentmondásos nézetekre annak átlátásán múlik, hogy a sókristályokat tartalmazó rétegekhez rendelt korok tévesek; a kristályok kora csak évezredes nagyságrendű!

Röviden, a DNS előfordulása ebben az “ősi” sóban körülbelül olyan pontos hogy az ember tudományos bizonyítékhoz juthat, hogy a “több millió éves” elképzelés valótlanság.

Több következtetés

Érdekes módon, a DNS-szekvenciák különböztek az ismert baktériumokéitól kevesebb mint 2%-ban, sok esetben kevesebb mint 1%-ban. Figyelembe véve a DNS feltételezett több mint 425 millió éves korát, ez meglepő kell legyen az evolucionisták számára az evolúció jelentős mértéke miatt, ami állítólag “azóta” történt-mint gyakorlatilag az összes szárazföldi gerincesek és növények kifejlődése. És a baktériumok, az ők elterjedt népességükkel és rövid generációs idejükkel, sokkal gyorsabban kellene fejlődjenek mint a növények és állatok.

Az evolucionisták két élő szervezet DNS-ében levő különbség fokát használják, mint időmértéket visszamenve egy képzeletbeli közös ősig, felhasználva a “molekuláris órát”. A molekuláris órával az evolucionisták feltételezik, hogy a genetikai változás üteme állandó volt az idők folyamán. Több evolucionista okfejtés nagymértékben ezen az “óra” elgondoláson nyugszik. Ennek az okmánynak a szerzői megjegyezték:

“…valószínű, hogy néhányan az összefüggésben levő,10 de földrajzilag eltérő szervezetek közül több millió évre el voltak különítve, mégis azok még mindig nagyon hasonló [DNS] szekvenciákban részesülnek. Ez alátámasztást kölcsönöz az érvelésnek miszerint a molekuláris óra lassúbb lehet bizonyos törzsfejlődési vonalon.”7

Más szavakkal, a “több millió éves” korokban vetett hitük miatt, a szerzők elvárták hogy jóval nagyobb különbségek legyenek az “idős” bakteriális DNS-nek összehasonlításában a jelenlegi bakteriális DNS-el. Így, mint egy megoldást erre a rejtélyre, ők indítványozzák, hogy a molekuláris óra (a genetikai változás üteme) sokkal lassabban kellett járjon az elvártnál. Természetesen, ha a kövületi DNS kora nem évmilliós nagyságrendű, hanem évezredes, nincs rejtély.

Azonban a helyzet súlyosabb, mint a molekuláris óra gondolata. A lengyelországi, thaiföldi, AEÁ-beli mintapéldányok 11–16, 66–96 illetve 415–425 millió éveseknek vannak megítélve. De sok DNS-szekvencia mindhárom forrásból egy csoportba tartozik! Ha az evolúció és annak több millió éve bármivel igazolta volna azokat, a különbség foka összehasonlítva a jelenlegi baktériumokkal kéne, egyezzen a források korával-a legrégebbi kéne, legyen a legkülönbözőbb. Nem így áll a dolog. A molekuláris óra nem befolyásolható hogy indokolja ezt.

Az adatok összeférhetőbbek a Noé korában egy teljes évig tartó Özönvíz alatt konzervált bakteriális DNS-el. Ez indokolná a hihetetlen (az evolucionisták számára) hasonlóságokat a szekvenciákban.

És ha a molekuláris óra szabályozható lenne is hogy igazolja az adatokat, mi haszna egy “órának” amely különböző ütemmel jár, a körülményektől függően? Csupán egy más gyakorlattá válik a mesemondásban-mint a radiometrikus kormeghatározás.11

Újrahitelesítő Eve

A molekuláris óra használata hamis eredményeket adott a “mitochondrial Eve” korának meghatározására, amely a mitokondriális DNS tanulmányozásainak feltárása alapján az emberi lény állítólagos anyja. Az “óra” azzal a feltételezéssel volt hitelesítve, hogy az emberi lény a majomfajból vált ki megközelítőleg öt millió évvel ezelőtt. Ez egy becslést adott az “Eve” idejére, annak több százezer éves múltjára. Amikor az aktuális genetikai változási ütemek fel voltak mérve és a számításba fel voltak használva, a dátum az (a valódi) Eve-re megközelítőleg 6.500 évre csökkent le-ami teljesen ellentmondásmentes a bibliai történelemmel.12

Ezeknek a tudományos felfedezéseknek a valós adatai több értelmet nyernek a történelem biblikus kereteiben. Ez magában foglalta az élő szervezetek változatos fajtáinak teremtését a kezdetben, és a rövid időn belül a kövületek sokaságát létrehozó, egész földfelületet behálózó Özönvizet-mindez egy összességében évezredes nagyságrendű időintervallumban.

Hivatkozások és jegyzetek

  1. Wieland, C., DNA dating: fascinating evidence that the fossils are young, Creation 14(3):43, 1992. Return to text.
  2. Reviving ancient germs? Creation 18(1):9, 1996. Return to text.
  3. Oard, M.J., Aren’t 250 million year old live bacteria a bit much?, 27 June 2002. Return to text.
  4. Lindahl, T., Instability and decay of the primary structure of DNA, Nature 362(6422):709–715, 1993. Return to text.
  5. Pääbo, S., Ancient DNA, Scientific American 269(5):60–66, 1993. Return to text.
  6. Monastersky, R., Dinosaur DNA claim dismissed as a mistake, Science News 148(23):373, 2 December 1995. Dino DNA claim debunked, Creation 17(3):7, 1995. Return to text.
  7. Fish, S.A., Shepherd, T.J., McGenity, T.J. and Grant, W.D., Recovery of 16S ribosomal RNA gene fragments from ancient halite, Nature 417(6887):432–436, 2002. Return to text.
  8. This can be done by searching and matching databases of gene sequences available on the Internet. Return to text.
  9. Noble, I., DNA traces found in ancient rock, BBC News (on line) 23 May 2002. Last accessed 27 June 2002. Return to text.
  10. We agree that many of the sequences isolated would be from related organisms—descendants of the original created kinds due to mutations and genetic transfer between bacteria in the time between the Fall and the Flood. Return to text.
  11. Walker, T., The way it really is, pp. 20–23 [this issue]. For technical treatment, see Woodmorappe, J., The Mythology of Modern Dating Methods, Institute for Creation Research, El Cajon, California, 1999. Return to text.
  12. Wieland, C., A shrinking date for ‘Eve’, CEN Tech. Journal 12(1):1–3, 1998. Return to text.

Long before this site existed, many millions searched on the word “creation”. When they do that now they will get to know this site exists and read the evidence that God is Creator. Help reach millions. Support this site

Copied to clipboard
9650
Product added to cart.
Click store to checkout.
In your shopping cart

Remove All Products in Cart
Go to store and Checkout
Go to store
Total price does not include shipping costs. Prices subject to change in accordance with your country’s store.