Explore
Also Available in:

Dugongok, a tenger szirénjei

 Írta: 

Photo by Gary Bell, oceanwideimages.com9600dugong-Gary-Bell

Valószínű, hogy korai tengerészek által látott dugongok adták az alapot a szirének és sellők mitológiájához. Ahhoz, hogy információt szolgáltassanak a dugongok ráncos arcáról és szőrös orráról, a tengerészeknek nagyon sok ideig kellett a tengeren lenniük.

Ám a dugongok nem épp oly szeretetreméltók, mint az azt látók által leírt elképzelt szép teremtmények. E leírások ellenére nem birtokolnak lenyűgöző szépséget.

Ezeknek az emlősöknek hihetetlenül kifejező arcuk van és-a delfinektől eltérően-csak növényzetet esznek; arra használják erős ajkaikat, hogy a zöld tengeri növényekről leveleket tépjenek. 2,2–3,4 méter hosszúra nőhetnek és általában 230–360 kg-ot nyomnak.

A dugongokat gyakran tengeri teheneknek nevezik, mivel “legelik” a zöld algát valamint a tengeri füveket, amelyek legelőket képeznek a védett tengerparti vizekben. Amint esznek, a dugongok az egész növényt kiszakítják gyökerestől, hagyva egy árulkodó evési nyomot.1 Általában sekély vizekben élnek a Vörös tengertől valamint kelet Afrikától a Fülöp szigetek, Új-Guinea valamint észak Ausztráliáig (beleértve a Nagy Korallzátonyt is). A dugongok igazán érzékeny teremtmények. Ez nagyon könnyűvé teszi, hogy kizsákmányolják, kihasználják őket. Nagymértékben vadásszák a húsukért, bőrükért, zsírjukért. A dugongok napjainkban a törvény védelmére lettek szorulva, hogy megelőzzék a faj teljes kiveszését (ahogy közeli rokona, a nagyobb, Steller tengeri tehene járt, amelyet az éhes fókavadászok eltöröltek a föld felszínéről néhány évtized alatt, miután 1741-ben felfedezték őket a a Bering tengerben).

Veszélyeztetett dugongok?

wikipedia.org9600dugong-with-baby

Tulajdonképpen Ausztrália észak-keleti részén-ahol szép számmal élnek még ma is dugongok-az idősebb benszülöttek mostanában szorosabb felvigyázást igényelnek a dugongok (és a teknősök) vadászásának jogaival kapcsolatosan, hogy megelőzzék e védett fajok kiveszését.2

A dugongok vadászása nem egy modern jelenség. A Biblia számtalanszor utal a tengeri tehenekre, általában azok bőrének használatára utalva. Például a tengeri tehén bőre azon felajánlások közt volt, amelyet az Izraeliták be kellett mutassanak az Úrnak.3 Az emberek sátrakat készítettek az erős bőrből.4 Természetesen, ilyen kis, helyhez kötött Ószövetségi kérés, aligha veszélyeztette a dugongok kiveszését, számának veszélyes csökkenését.

A vadászat mellett, a dugongok veszélyeztetve vannak az olaj kiömlés, a halászfelszerelés bonyolultsága, a cápa, a teknőshálók, a dinamit halászás, a csónakokból való etetés, valamint a parti fejlődés okozta szennyezés által is.5

A dugongok, Steller tengeri tehenei valamint az édesvízi manátuszok mind a szirénfélék rendjébe tartoznak.6 A dugongoknak és az édesvízi manátuszoknak leginkább pofájuk és farkuk különböznek: a dugongoknak lefele álló pofájuk és villás farkuk van, míg a manátuszoknak egyenes pofájuk és lekerekített farkuk van. Mindkettőnek vastag, erős bőre van, szemhéj nélküli szemeik, kis külső fülnyílásaik és erős izmos felső ajkaik.

A hím dugongok az agyaraikról ismerhetők fel, amely két, felnőttkorban kinőtt metszőfog. Úgy a hímeknek, mint a nőstényeknek hat hegyes (hepehupás vagy pontos) zápfoguk van mindkét állkapcsukon, amely folyamatosan hull ki, amíg csupán kettő nem marad. Ezekkel a fogakkal és az állkapcsok előtt lévő kemény párnákkal morzsolják szét a füves eledelt.

A dugongok nem látnak jól, de úgy hiszik, hogy éles hallásuk van és erős szaglóérzékük.7 Ugyanakkor érdes, érzékeny sörtéjük van, amely fedi a nagy, húsos pofájuk felső ajakát. Ezek segítik a tengeri fű megtalálásában.5 Elélhetnek hetven évig is, és a víz alatt cincogásokkal és sikításokkal kommunikálnak egymással.5

Társadalmi kötelezettségek

Társas lények, amelyek párokban, csoportokban élnek. Az elmúlt század kezdetén egy kb. 13 négyzetkilométert ellepő óriási csordát láttak Ausztrália Brisbane szigetén.8

A delfinekhez hasonlóan a dugongok a felszín gyakori meglátogatásával lélegeznek, de ezek az emlősök pofájuk csúcsán, hegyén keresztül lélegeznek, amelyet nyitott orrnyílásaikkal előretolnak. A dugongok 10 percen keresztül víz alatt tudnak maradni,6 de nem tudják olyan sokáig visszatartani lélegzetüket, mint a delfinek, a bálnák vagy a fókák.5 Inkább víz alatt maradnak, de alkalmanként teljesen kidugják fejüket a víz alól.

Jóllehet rendszeresen lomhák, rövid távon 10 km/h8 sebesség elérésére képesek és amikor fejüket kinyújtva a vízből pihennek, képesek megfelelő mélységben függőlegesen állni.6 

Viszonylag keveset tudunk a dugongokról, különösen élettartamukra vonatkozóan, érettségük évéről, növekedésükről, vagy akár arról, hogy életük alatt hány kicsinyük születik. Úgy gondolják, hogy több mint 150 napig hordják kicsinyeiket; ezután egyetlen borjúnak adnak életet, bőven adva neki anyai gondoskodást.8

Elkülönítve/különállóként csoportosítva

Azon tény ellenére, hogy a dugongok tengeri emlősök és néhány dologban hasonlítanak a delfinekhez és a bálnákhoz, mégis más tengeri emlősöktől különálló kategóriába sorolják. Hihetetlen bár, de a dugongok ugyanahhoz az alfajhoz tartoznak, mint az elefántok (Subungulada), leginkább azért, mert van némi hasonlóság fogaik és emlőmirigyeik közt. (ezek az elülső uszonyaik/lábaik közt találhatóak.)9

wikipedia.org9600dugong

Természetesen az embereknek hasonló helyen vannak emlőmirigyeik, ám az evolucionisták nem feltételeznek egy közös őst a dugongokkal, hogy megmagyarázzák ezt a hasonlóságot.

Sőt mi több, az embereknek hasonló szívartéria elhelyezése van, mint a dugongoknak (‘aortic arch’), amely eltér az elefántokétól.10 Ez megmutatja, hogy az evolúcióért történő hasonlósági érvelés (közös ősök) nagyon szelektív. Ott alkalmazzák, ahol úgy tűnik, hogy működik, ellenkező esetben megtagadják. A széles-sávú hasonlóságok egy közös Teremtőnek köszönhetőek, nem pedig a közös ősök miatt van.

A dugongok elefántokkal való csoportosításakor az evolucionisták azt feltételezik, hogy az elefántok a vízi teremtményekből fejlődtek ki. Más szavakkal az evolúció a következőképpen lenne:

tengeri teremtmények/élőlények → szárazföldi állatok → vissza a tengerhez (az elefántok és dugongok feltételezett őséhez) → vissza a szárazföldre (elefántok).11

Ám nincs fosszilis/megkövült bizonyíték arra, hogy a dugongok és a tengeri tehenek rokonságban lennének/kapcsolódnának bármilyen élőlénnyel/teremtménnyel, amelyek most, vagy valaha a szárazföldön jártak volna.

Sőt mi több a dugongok teste valamint légzési módszere ideális egy tengeri emlős számára. Fogaik, az erős párnák az élelem szétmorzsolásához, még felső ajkaik valamint szőrös pofájuk is tökéletesen a víz alatti vegetáriánus étkezéshez van tervezve. Ezért sokkal lehetségesebb, hogy a dugongok, Steller tengeri tehenei valamint az édesvízi manátuszok mind a dugong-manátusz fajból származnak, amelyet Isten teremtett a teremtési hét ötödik napján. (1 Mózes 1:20–23).

Hivatkozások és jegyzetek

  1. Great Barrier Reef Marine Park Authority: Facts about dugongs, www.gbrmpa.gov.au/corp_site/info_services/publications/dugong, 2 September 2003. Return to text.
  2. Elders to end dugong plunder, The Sunday Mail (Queensland), 17 August 2003, p. 44. Return to text.
  3. 2 Mózes 25:5. Return to text.
  4. 2 Mózes 26:14 (in the Holman Christian Standard Bible, and the New International Version 1984—other sea cow references include 2 Mózes 35:735:23 and 36:19). Return to text.
  5. The Humane Society of the United States, www.hsus.org/ace/18871, 6 August 2003. Return to text.
  6. Encyclopaedia Britannica 2002—CDROM—Sirenian. Return to text.
  7. Manatees can apparently hear up to 50 kHz—three times the upper limit of humans: Klishin, V.O. et al., Some characteristics of hearing of the Brazilian manatee, Trichechus inunguis, Aquatic Mammals 16(3):139–144, 1990. Return to text.
  8. Ref. 6, Sirenian—Natural History. Return to text.
  9. Ref. 6, Sirenian—Classification and paleontology. Return to text.
  10. Davidheiser, B., The aortic arch, Creation Research Society Quarterly 20(1):15, 1983. Also, evolution-facts.org/c15.htm, 29 October 2003. Return to text.
  11. Mumbo jumbo, Creation 24(1):7, 2001. Return to text.