Explore
Also Available in:

Hiszek abban, amit Jézus hitt

13 június 2005

2005-ben Philip Bell, brit biológus, majd az Answers in Genesis (Válaszok a Genezisben) munkatársa [most a Creation Ministries International UK / Europe (a Nemzetközi Teremtés Misszió) vezérigazgatója] Magyarországra látogatott.. A világ egyik legnagyobb teremtés-kutató központjának angol származású biológus szakértője a teremtés-evolúció sokak által és sokat vitatott témájáról tartott előadás-sorozatot. A péntek estétől vasárnap délutánig tartó hétvégi program legmozgalmasabb szombati napján Phillip fáradságot nem ismerve, a legnagyobb készséggel vállalkozott arra, hogy interjút ad a Biblia és Gyülekezet olvasóinak. Folyóiratunkat Weber István képviselte.


Istvan Weber [IW]: A teremtés jelentőségéről tartasz meggyőző előadásokat. Miért fontos ez számodra?

Philip Bell [PB]: A válasz ifjú koromig nyúlik vissza. Keresztyén családban nőttem fel, ahol a Biblia hitelességében az első betűtől fogva hittek. Középiskolás koromig magam is elfogadtam a teremtéstörténet bibliai leírását. Hittem a szüleimnek, lojális voltam irántuk. Amikor 17 éves koromban biológiát kezdtem tanulni, akkor nagy hatással volt rám keresztyén tanárnőm. Csodálatos személyiség volt, nagyon jól értett a szaktárgyához és velem is megszerettette azt. Az evolúciót vallotta, és számomra elfogadható érveket hozott fel meggyőződésének alátámasztására. Anélkül, hogy ténylegesen végiggondoltam volna hatását keresztyén hitemre, elfogadtam, Isten nagy valószínűséggel az evolúciót használta a teremtéshez. Azonosultam a divatos gondolattal, miszerint a Biblia csak azt mondja el nekünk, miért teremtette Isten a világot, minden más kérdésre a tudományok adnak választ. Mint az evolúció elkötelezett híve kerültem be az egyetemre, és biztos voltam abban, hogy további bizonyítékok erősítik majd véleményemet. Nem voltam szkeptikus, hanem hittem Istenben.

Hallgatóként azután két fontos esemény történt velem. Egyrészt hitem élő, üdvözítő hitté változott. Megértettem, hogy mi a kegyelem, biztos lettem megváltásomban - valószínűleg életemben először. Hatalmas dolog volt ez. Majd kezdtem jobban odafigyelni, mit is tanulok zoológiából és geológiából. Rájöttem, hogy arra próbálnak rávenni, higgyek valamiben bizonyítékok nélkül. Tanultuk például, hogy a szárnyas rovarok a szárnnyal nem rendelkező rovarokból alakultak ki. Rendben - gondoltam -, nézzük meg a bizonyítékokat, hiszen ezért jöttem az egyetemre! Parányi kövületet sem tudtak azonban felmutatni az átmeneti állapotról. Később azt mondták: a bálnák és a delfinek az emlősökből fejlődtek ki, csak azután "visszamentek" az óceánba. Gondoltam majd bemutatják a leletet, ami alátámasztja a feltevést. Tévedtem, mert ezek az elképzelések csak akkor működnek, ha hiszünk bennük. A hiányzó bizonyítékok miatt komolyan megkérdőjeleződött bennem a biológiai tudásanyag és az egész elmélet, amelyet köré építettek. Megtérésem hatására eldöntöttem, hogy végigtanulmányozom Mózes első könyvét, hogy megértsem, mit tanít a Biblia a teremtésről. A Teremtés könyvében leírt történetek hit által megelevenedtek, és szó szerint értelmezhetővé váltak számomra. A korábbi tudományos vélekedések befolyásától megtisztítottam és újraértelmeztem azokat. Ugyanezt már nem kellett megtennem a szeplőtelen fogantatással, Jézus csodáival és a feltámadással. A tudomány azt mondaná: ezek a dolgok nem történhettek meg. A keresztyének megtörténtüket hit által mégis igaznak vallják. Ugyanígy - érveltem -, ha következetes vagyok, akkor el kell fogadnom a teremtés csodáit és az özönvizet is. Persze nehéz volt megbirkózni a tudományos értelmezésekkel. Át kellett gondolnom azokat, majd választanom kellett. Felismertem, hogy a Genezis könyvéhez való hozzáállásom befolyásolja a Szentírás többi részéről alkotott felfogásomat is.

Mi volt a másik fontos esemény, ami az egyetemen történt velem? Elutasítottam az evolúciót, mint az élet eredetére vonatkozó magyarázatot, és megkérdőjeleztem az evolúciót kísérő sok millió évről szóló tanítást is a tudományos bizonyítékok hiánya miatt. No és azért is, mert láttam, hogy teljes ellentétben áll azzal, amit a Biblia tanít a teremtésről. Ettől a pillanattól kezdve keresztyén hitem szárnyakat kapott. Elfogadtam a teljes Bibliát úgy, mint Isten szavát.

IW: Személyes bizonyságtételed után folytassuk általánosabb kérdéssel. Istennek két kijelentése van: a Biblia és a természet. Hisszük, hogy mind a kettő ugyanattól az alkotótól származik. Mégis, néha úgy tűnik, mintha a két kijelentés egymással ellentmondásban állna. Sok keresztyén alkudott már meg a Biblia tekintélyének rovására, azt feltételezve, hogy a természetet kutató tudományok eredményei nem illeszkednek a Bibliához. Te hogyan látod ezt?

PB: Olvassuk el Isten önmagáról adott kijelentését Zsolt 19. A Zsoltár első felében, a természetben - mint Isten munkájában - látható, a második felében pedig az Igében - mint Isten beszédében - adott kijelentésről van szó. A két kijelentés közötti különbség egyszerűen megfigyelhető. Isten kezdetben tökéletes világot teremtett, ami isteni természetét tükrözte vissza. Az 1 Móz 3 azonban bemutatja, hogy a tökéletesség megsérült. Még mindig sok szépséget rejt, de már tökéletlen kijelentéssé vált. A Zsolt 19 a tökéletlen kijelentést hasonlítja össze a Szentírás tökéletes kijelentésével. Nagyon veszélyes, ha Isten általános kijelentését, a természetet azonos értékűnek próbáljuk tekinteni Isten különleges kijelentésével, a Szentírással. Egyesek Isten természetben megnyilvánuló kijelentését a Biblia 67. könyveként értékelik. Ez óriási tévedés! A hermeneutika tudománya a Szentírás interpretálására a Szentírást használja. Vagyis úgy alkalmazza a Bibliát, hogy még világosabbá tegye az összes rész jelentését. Ez Isten világos útmutatása. Ha más forrásokat kezdünk "beleolvasni" a Bibliába - például az általános kijelentésből -, hogy a különleges kijelentést magyarázzuk, akkor jelentkeznek a problémák. Ez a Biblia félreértelmezése lesz, mivel saját véleményünket magyarázzuk a Szentírásba. Ezzel csapdába esünk, mert az elbukott teremtettség alapján, megromlott értelmünkkel fogalmazzuk meg Isten felé, hogy mit is kellett volna mondania. De a Biblia felülről jövő kommunikáció az ember felé, az Isten kijelentése bukott teremtménye számára. Ezért hagynunk kell, hogy a Mindenható maga mondja el nekünk, hogy mit értsünk kijelentésén. Minden teremtéssel kapcsolatos kompromisszumos megközelítésnek van egy lényeges, közös jellemzője, miszerint millió éveket társítanak a 1 Móz 3. fejezete előtti időszakhoz. Vannak, akik azt állítják, hogy az a hosszú idő a teremtés napjai között telt el. Mások szerint Móz 1,1 és 1 Móz 1,2 között telt el. Ez utóbbi a hézag-elmélet. Ezek szerint a bűneset előtt már több millió éves történelemmel és számos állat elpusztulásával kellene számolnunk. Így a halál, a vérontás, a betegség és a szenvedés már Ádám bűnbeesése előtt jelen lehetett a világban. Ez teljesen aláássa a Biblia más igehelyeinek - Rm 51 Kor 15 - egyértelmű tanítását. A halál más történelmi perspektívába állítása rossz alapokra helyezi az evangéliumot, illetve lerombolja a keresztyén örömhírt.

IW: A keresztyénség számára napjainkban miért fontos a teremtés kérdése?

PB: A hívő embereket az a tény jellemzi, hogy hisznek. Ez talán túl egyszerűen hangzik, de mégis nagyon fontos megállapítás, hiszen sajnálatos módon közülünk nagyon sokan nem hisznek a Teremtés könyvében leírt események valódiságában.

Mivel a Biblia első könyve minden jelentősebb keresztyén tanítás szempontjából - közvetett vagy közvetlen módon - kulcsfontosságú, ezért nem mindegy, hogyan értelmezzük azt. Például: Jézus, amikor a házasság isteni rendjét védte a Máté 19:4-5. és Márk 10:6. verseiben, akkor az 1 Móz 1,27. és az 1 Móz 2,24. verseket idézte, vagyis hitt a Teremtés könyvében. Szó szerint értelmezte és valóságos történésként beszélt róla. Úgy idézte a Genezis könyvének különböző részeit, hogy nem látott ellentmondást a 1 Móz 1 és az 1 Móz 2 között.A Teremtést Péter és Pál apostolok is szó szerint értelmezték, és ennek megfelelően tanították. Minden újszövetségi író átvette Jézus megközelítését. Tehát, ha én Krisztus követőjének vallom magam, akkor hinnem kell, amit Jézus hitt és tanított. És ez minden tantételre vonatkozik, amiben hiszünk, mivel mindegyiknek a gyökere mélyen a Mózes első könyvéhez nyúlik vissza. Csak akkor lehet mellettük meggyőzően érvelni, ha a teremtés valóságos történés volt.

IW:Hogyan használhatjuk fel a teremtés történetét a posztmodern ember megszólítására?

PB: Különbséget kell tenni a posztmodern és a posztkeresztyén ember között. A poszt-keresztyén ember úgy döntött, hogy életmódjával visszautasítja a Biblia által tanított morális értékeket, tisztában van velük, de nem azok szerint él. Lehet, hogy a szülei normáit utasítja el, vagy az általánosan elfogadott társadalmi értékrendet. Ezzel szemben a posztmodern ember egyáltalán nem ismeri az erkölcsi útmutatásokat.

Mivel úgy nőtt fel, hogy nincsen előzetes ismerete a Bibliáról: Istenről csak káromkodásokból hallott, Jézus neve töltelékszó a számára, nem járt vasárnapi iskolába, ezért semmit nem tud ezekről a dolgokról.

Fedezzük fel ennek párhuzamát a Cselekedetek könyvében. Magunk előtt látjuk Péter apostolt, amint pünkösdkor feláll és beszédet tart olyan embereknek, akiknek volt előzetes ismeretük a Szent Iratokról, és hittek Isten kijelentésében, értették, hogy mi a bűn. Világos volt számukra, hogy a bűn Ádám lázadásából eredt és halált hozott. Így, amikor Péter Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról beszélt, akkor ugyan megbotránkoztak a keresztről szóló prédikáció miatt, de értették azt. Péter megközelítése eredményre vezetett: háromezer ember tért meg és vált keresztyénné. Pál apostol az athéni Areopagoszon teljesen más a megközelítést használt. Hallgatóságának egy része pogány filozófusokból állt, akik a legfrissebb gondolkodási áramlatok megvitatásával foglalkoztak. Epikureusok és sztoikusok voltak - alapvetően evolucionisták. A sztoikusok a panteizmusban hittek, az epikureusok pedig abban, hogy az ember életének végcélja az érzéki gyönyörökben való elmerülés. Mindkét irányzat követői vallották, hogy az élet sok-sok millió évvel korábban kezdődött. Nem sokban különböztek, a mai társadalom sok tagjától.

Hogyan szólította meg őket Pál? Először a kultúrában keresett kiinduló pontokat. Nem az evangélium hirdetésével, nem Jézus halálával és feltámadásával kezdte, hanem azt mondta: "Amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha szűkölködne valami nélkül; mivel ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemet egy vérből teremtette."(Csel 17, 23-26) Ezzel Ádámra és Évára utalt. Miután beszédét megalapozta a teremtéssel, rátér a keresztről szóló tanításra, Krisztus feltámadására. Az eredmény csekély érdeklődés volt. "Még meghallgatunk téged ezekről a dolgokról." - mondták néhányan. Mindössze egy maroknyi embert gondolkoztattak el Pál szavai. Szerintem, mégis jó hatással volt, hiszen a Bibliát nem ismerő társadalomban prédikált a teremtettségről. Sok előkészítő munkát, alapozást kellett végeznie az evangélium hirdetése előtt.Amikor posztmodern emberekkel beszélgetünk, akkor mi is valami hasonlót teszünk. Megpróbálunk velük közös kiindulási alapot keresni. A világról rendelkezésre álló tények számunkra azonosak, mindössze világnézetünkben van különbség.

Tehát posztmodern társadalmunk eléréséhez a kiindulási pont nem az érdekes tudományos eredmények (biológia, asztrofizika stb.) megvitatásában keresendő, hanem abban, hogy rávesszük az embereket, gondolkodjanak el, miért hiszik azt, amit hisznek. A közös gondolkodás elindításához kiindulópontként például megállapíthatjuk, hogy mindannyiunknak vannak előítéletei, tehát elfogultak vagyunk saját hitrendszerünkkel kapcsolatban. Feltevésekkel rendelkezünk a múltbeli történésekről, amiket egyikünk sem tud bizonyítani, mégis úgy tartjuk, azok igazak. Ilyen értelemben a dolgokat hit által fogadjuk el. Vagyis hiszünk annak, amit valaki tanított nekünk, vagy amit valakitől olvastunk. Én is elmondanám, hogy mint keresztyén ember száz százalékosan elfogult vagyok a Biblia iránt, és elfogadom, mint Isten kijelentett szavát. Ez azt jelenti, hogy határozott világlátásom van, amivel értelmezem az engem körülvevő valóságot, így elhiszem a teremtést is. Teljesen más a világlátása annak személynek, aki szerint a világegyetem kozmikus evolúcióval saját magát hozta létre. Egy hatalmas robbanással, ami után - több milliárd évvel ezelőtt - geológiai evolúció következtében lehűlt a föld, ezután kémiai evolúcióval megszülettek az első sejtek, amit biológiai evolúció következett, kialakult az élet. Ideértve az összetettebb életformákat és az embert is. Mindkettőnknek van tehát hite a múltról. Sem az evolúciót, sem a teremtést nem tudjuk bizonyítani, mert a múltban lejátszódó események voltak. De közöttünk a különbség az, hogy a keresztyéneknek van szemtanú által készített leírása, Isten beszéde. Lehet, hogy a posztmodern ember nem ért velem egyet, de megérti, hogy miért gondolkodom így gondolkodom. Majd ezt alapul véve elmagyaráznám számára, hogy milyen különböző a látásmódunk: ugyanazt az adatot nézzük, és mégis más következtetésre jutunk. Ha ebben már egyet értünk, akkor megvizsgálhatjuk a bizonyítékokat és megkérdezhetjük tőlük: "A rendelkezésünkre álló tudományos ismeretanyag a jelenben - mivel a jelen a múlt folytatása - jól illeszkedik-e az evolúciós elképzeléshez, vagy inkább a teremtés-modellt támogatja?"

Weber István - Biblia és Gyülekezet 2005. évi. 1. szám 6-8. oldal