Also Available in:

Cápák és ráják

Kétségtelen, vannak hasonlóságok, de ők valóban egy közös nagynénin osztoznak?

által 

sharkray-composite

Egyik úgy cirkál a vízen keresztül, mint egy hévhajhász lövedék, a másik lassú mozgásban méltóságteljesen úszik, mint egy óriás madár. Ők a cápa és a rája, könnyen felismerhető tengeri cirkálók, amelyek rendszertanilag egy csoporthoz tartoznak. A Chondrichthyes nevű osztályhoz tartoznak, mivel a vázuk porcból van, nem csontból. (A görögchondros=porc, ichthys=hal).

A vázaik mellett, a Chondrichthyes osztály tagjai még más fiziológiai és biokémiai “sajátosságokkal” is rendelkeznek. Sok fajnál a kicsinyek a nőstény testén belül kelnek ki a tojásokból és élve vannak “megszülve”. Ezenkívül, sajátos módszert használnak a kémiai karbamid visszatartására, hogy a sós környezetükben fenntartsák a testük vegyi anyagainak belső egyensúlyát.1

Ezért az evolucionista biológusok kijelentik, hogy a tengeri élőlények e két fajtája egy közös ősből fejlődött ki, amelynek mindezek a tulajdonságai megvoltak. Azonban sok különbség is van, ami továbbra is problémákat okoz ennek a nézőpontnak. A külsejükön mutatkozó feltűnő különbségek mellett, a cápák és ráják különböző módszerrel lélegeznek, és különböző módon mozognak a vízben.

A cápák úgy lélegeznek, hogy vizet szívnak a szájukba, ami átfolyik a kopoltyúkon, és a nyílásokon keresztül kilövellik. De ez a módszer nem működne a rájáknál, mivel sokan közülük a mélyen lakók, és a homokkal, iszappal, fövennyel telített vizet beszívva végeznék be. Ehelyett, a rájáknak a fejük tetején nyílás van mindegyik szemük mögött, ami tiszta vizet szív be, és eljuttatja egészen a kopoltyúkig. A víz ezután a rája alsótestén levő kopoltyú-nyílásokon keresztül van kilövellve.2

A cápák és ráják közös ősének kérdése még bonyolultabb lesz, ha figyelembe vannak véve a saját fajukon belüli változatosságok (200-250 fajta cápa és 300-340 fajta rája van.3)

A cápák mindenféle formában és méretben jelentkeznek, és mindegyiküknek különleges jellegzetességük van, az étrendjükhöz és környezetükhöz illeszkedve. Azok, amelyek a víz felszínéhez közel táplálkoznak, mint aMako és aThresher cápa, jól áramvonalazottak és erőteljes úszók, ami képessé teszi őket a gyors tonhalak vadászására. A tengerfenéken táplálkozó cápák testesek, jóval lanyhábbak, míg a kagylóevőknek durva, vastag, kövezetszerű zúzófogaik vannak.4

A ráják jellegzetes csoportjai a zsibbasztó ráják, fűrészhalak, vagy olyan változatos családok tagjai, amelyeknek vékony, ostorszerű farkuk van tüskékkel ellátva (általában “közönséges mérges rája” néven utalnak rájuk). Egyesek pikkelyesek, mint a cápák, mások nem. Egyesek élő kicsinyeket szülnek, mások nem.

A rájáknak lapított, lemezszerű testük van, öt kopoltyú-kijárat nyílással, a szájuk általában az alsó oldalukon helyezkedik el. Nagy melluszonyaik vannak, amelyeket mint szárnyakat mozgatnak, hogy a vízben közlekedjenek. A farkuk általában hosszú és vékony, sok fajtánál egy vagy több éles, mérgező tüskével, ami arra használható, hogy fájdalmas sebeket ejtsen. A ráják változnak szélességben 25 cm-től az észak-nyugati atlanti fajnál, és egészen 2 m-ig (valamint 4 m-ig hosszúságban) az ausztráliai fajnál.5

Egyes ráják, mint a közönséges mérges ráják, a víz mélyén élnek. Ezek gyakran sekélyes zátonyokba részlegesen beletemetkezve fekszenek, hernyókkal, puhatestű állatokkal és más gerinctelenekkel táplálkozva.5 Mások a széles melluszonyaikkal kagylókat ásnak ki a homokból vagy az iszapból.6

AManta ráják a vízfelszínhez közel úsznak. Az összes ráják közül ezek a legnagyobbak, és egy nagyon megkülönböztető “csapkodó” mozgást használnak az úszáshoz. Arról ismeretesek hogy teljesen kiugranak a vízből-valószínűleg azért, hogy eltávolítsák az élősködőket, vagy puszta élvezetből.7 Makroplanktonokon és apró haltömegeken áthaladva táplálkoznak, lassan, oldalról oldalra fordulva, az előrenyúló feji uszonyaikkal a zsákmányt széles szájukba legyezve.6

Az egyik leglenyűgözőbb fajtája a rájáknak a zsibbasztó rája, amelynek nagy, páros elektromos szerve van a melluszonyai és a feje között, ezzel erőteljes sokkot ad vagy védelmi célokból vagy az áldozat megölésére.

Ez egy hihetetlenül összetett kivitelezésű különlegesség. Képes áram kibocsátásra idegimpulzus időzítésével, olyan jellegzetes sejteket aktiválva, amelyek képesek elektromos áram termelésére.8 A zsibbasztó ráják mélyben lakók; A széles állkapcsával, ezt kombinálva az elektromosságával, ez a különlegesen lusta rája képes olyan mozgékony halakat megfogni, mint a lepényhal, angolna, lazac és macskacápa.6 

© Gary Bell, oceanwideimages.comstingray-southern

Érdekes módon, az ókori görögök és rómaiak ennek a jellegzetes rájának áramütését felhasználták lépbetegségek kezelésére, krónikus fejfájásokra és köszvényre. A “narcotic” szó (érzéstelenítő, kábító, altató), az erőteljes fájdalomcsillapítás vagy enyhítés kifejezésére, a zsibbasztó rája görög megfelelőjéből, a “narke” szóból származik.9 

1981-ben, Dél Afrika partvidékén, egy új típusú mélyvizű rája, aHexatrygon bickelli felfedezése rámutatott egy másfajta közönséges mérges rája család létezésének lehetőségére. A mintapéldány sajátos, mélyvizű élethez alkalmazkodó adottságokkal rendelkezik, és a felfedezők által egy külön családba és alosztályba volt besorolva. Ha egy ilyen egészen új kategória léte van igazolva, akkor ez még nagyobb bonyodalmat okoz azok számára, akik egy evolúciós történetet akarnak meghatározni a rájákra vonatkozóan.

Mivel a ráják és cápák porcos halak, a vázuk általában nem azonos módon kövesedik meg, mint a csontos halaké. A megkövesedett fog-és pikkelymaradványokról szóló feljegyzésekből arra következtetnek, hogy a porcos halak ősi elődei kevésbé voltak különbek a mostani porcos halaktól.2

Az evolucionistáknak nincs elképzelésük a cápák és ráják kifejlődésének hogyanjáról, sem ezeknek saját osztályán belül, sem a tengeri evolúció szélesebb rendszerén belül. Ők azt mondják, hogy a csontos és porcos halak egymástól függetlenül fejlődtek ki, “habár a fejlődési folyamatok felfedezésre várnak.”9

Még a Chondrichthyes osztály tagjai közti kapcsolat sem folyamatosan kétségkívüli. AThe New Encyclopaedia Britannica beismeri, hogy a cápák és ráják kapcsolata a “változó értelmezés” tárgya:

“Habár mindkét csoportnak sok a közös jellemvonása, mint az, hogy porcos vázzal rendelkeznek… a két csoport függetlenül fejlődött ki párhuzamos folyamatban…”.1

Ez a gondolat a “párhuzamos kifejlődésről” gyakran emlegetett az evolucionisták által azért, hogy elképesztő hasonlatosságokat tisztázzanak, amelyek más okokból nem következhettek be egy közös ősön való osztozáson keresztül. A magától értetődő magyarázat, a kivitelezés ugyanazon Teremtő által, “nem elismert”.

© Gary Bell, oceanwideimages.comdiver-stringray-southern

Akárhogy is, elég nehéz elfogadni, hogy kiválasztás által leszűrt vak véletlenen keresztül (végtére a környezetek véletlen egymásutánjában), egy faj sajátos jellegzetességeket tudott kifejleszteni, mint a porcvázat és a képességet, hogy a nőstény testén belül keljenek ki a kicsinyek a tojásokból.

A felfogás, miszerint ilyen tulajdonságok függetlenül kifejlődhetnek a fajokban az egymás közti összeköttetés nélkül-ismét vak véletlenre támaszkodva-nem csupán ésszerűtlen, hanem bizonyíték nélküli is.

Az evolúcióban hívők próbálják ezt elfogadni mindkét úton: a közös jellemvonásokat arra használják hogy “bizonyítsák” a közös leszármazást, de amikor ez nem működik más okokból, mindig ott van a “párhuzamos evolúció”, amire kénytelenek visszatérni.

A másik elmélet is, miszerint a cápák és ráják közti hasonlatosságok azért valósultak meg, mert ezek közös őstől származnak, teljességében bizonyíték nélkül való. Nem volt olyan utalás az ásatási feljegyzésekben, ami rámutasson arra, hogy ilyen élőlény valaha létezett. Valóban, a kövületi bizonyítékok arra következtetnek, hogy a cápák és ráják mindig cápák és ráják voltak.

A lehetséges magyarázat, miszerint azok teljesen, végleges formában és különbözőknek voltak megalkotva Isten által, sokkal ésszerűbbnek tűnik. Habár mi nem tudjuk biztosra hogy hány fajta volt mindegyikükből kezdetben teremtve (lehet, csak nagyon kevés, nagy változati valószínűséggel mindegyik fajtán belül), a teremtés alternatívája összeférhető a bizonyítékokkal.

Referenciák

  1. The New Encyclopaedia Britannica, 15th edition, 19:212, 1992. Vissza a szöveghez.
  2. Sharks and rays: fish with no ancestors, Creation 14(3):51, 1992. Vissza a szöveghez.
  3. Ref. 1, p. 208. The imprecision is because some authorities tend to ‘lump’ while others ‘split’. Vissza a szöveghez.
  4. Ref. 1, 10:702. Vissza a szöveghez.
  5. Ref. 1, 11:273. Vissza a szöveghez.
  6. Ref. 1, p. 210. Vissza a szöveghez.
  7. Cayman.org—Manta Ray, <www.cayman.org/fauna/manta.htm>, 20 February 2002. Vissza a szöveghez.
  8. Encyclopaedia Britannica 2002 (CD), article: ‘bioelectricity’. Vissza a szöveghez.
  9. Ref. 1, p. 209. Vissza a szöveghez.

Helpful Resources

By Design
by Dr Jonathan Sarfati
US $15.00
Soft Cover
If Animals Could Talk
by Dr Werner Gitt
US $10.00
Soft Cover
Exploring the World of Biology
by John Hudson Tiner
US $15.00
Soft Cover
Discovery of Design
by Donald DeYoung & Derrik Hobbs
US $15.00
Soft Cover
Made in Heaven
by Ray Comfort and Jeffrey Seto
US $16.00
Hard Cover
The Work of His Fingers
by Alison Brown
US $8.00
Soft Cover
A Bible Alphabet
by Alison Brown
US $8.00
Soft Cover
Word Wise Vol 1
by Alison Brown
US $8.00
Soft Cover
Word Wise Vol 2
by Alison Brown
US $8.00
Soft Cover
Bible Animals
by Alison Brown
US $8.00
Soft Cover