Tar­ta­lom­jegy­zek

    Előszó

1. fejezet: Természetes szelekció

2. fejezet: Genetika és DNS

3. fejezet: Az élet eredete

4. fejezet: Ősmaradványok

5. fejezet: Geológia

6. fejezet: Radiometrikus kormeghatározás

7. fejezet: Kozmológia

8. fejezet: Etika és erkölcsiség

Az élet eredete

„Evolúció Achilles-ina” 3. fejezet

 Írta: Jonathan Sarfati
Fordította: Dr. Nagy Zoltán (Terem­téstu­domány.hu)

Bevezetés

Az előző fejezetben a genetika által felvetett problémákkal foglalkoztunk. Bár azok a bizonyí­tékok igen nagyvonalúak voltak az evolúciós elmélettel, mert feltételeztek egy működő genetikai rendszerrel bíró önrep­ro­du­káló sejtet. Egy még korábbi fejezet­ben pedig, ahol a természetes szelekcióval foglalkoztunk, hason­lóan nagyvonalú volt az érvelés, hiszen a felsorolt tények olyan esetben működnek, ha léteznek olyan rendszerek, melyek képesek bármilyen kiválogatott infor­mációt továbbadni. Ez a fejezet pedig megadja a korábbi cáfolatok alapját. Azt fogjuk látni, hogy nagyon sok minden szükséges az első, önmagát szaporí­tani képes rendszer kialakulásához.

Kiderül majd, hogy az első élet keletkezése a leg­gyen­gébb pontja a materialisták elmé­le­tének. Még a legegyszerűbb egysejtű élőlények is extrém komplex felépítésűek, számos, bonyolult „gép” található bennük, valamint a szin­té­zi­sü­khöz szükséges információ is bennük tárolódik, és ezt mind képes a sejt kiolvasni és az utódok­ba átörökíteni. A legegyszerűbb elméleti szaporo­dóképes élőlénynek is számos fehérjére és molekuláris mechanizmusra van szüksége, hogy kódolni és tárolni tudja azt az információt, ami a működéséhez elen­gedhetetlen.¹ Lehetséges, hogy egy ilyen sejt egyszerű vegyületekből önmagától kialakuljon?

Minden jelenleg ismert, magától szaporodni képes élőlény a Földön DNS-ben tárolja a biológiai információt, de ez az információ nem értelmezhető egy dekódoló rendszer nélkül. A dekódoló rendszer elemeinek az információja is a DNS-ben van tárolva és kódolva. Meg lehet oldani ezt a nehéz „tyúk vagy tojás” problé­mát? Továbbá a legtöbb biológiai folyamat energiát használ, ami ATP-ben tárolódik, amit egy ATP szintetáz nano-motor állít elő. De az ATP szintetáz motor létrejöttéhez is a DNS-ben tárolt utasításkészlet szükséges, amit szintén az ATP-t használó olvasó rendszer dolgoz fel—ez már egy három körös ciklus, ami már egy „pete-nimfa-szöcske” probléma (ami sokkal rosszabb, mint egy „tyúk vagy tojás” prob­léma). Van megoldása ennek a zavarba ejtő rejtélynek, vagy az élet keletkezése lehetetlen úgy, ahogy mi azt elképzeljük?

Néhányan úgy próbálják megoldani ezeket a problémákat, hogy feltételeznek egy olyan mole­kula­típust, ami egyedül képes az infor­máció tárolásra/dekódolásra. Erre a pozícióra a legtöbben az RNS-t tartják alkalmasnak, de tényleg elegendő ez az első élet kialakulásához?

Továbbá, a feltételezett őslevesben a sza­bályo­zatlan kémiai folyamatok nagyon kis valószínű­séggel képesek csak komplex vegyületeket létrehozni. A biológiai építőkövekből (pl. amino­savak) megfelelő hosszúságú moleku­láknak kell összeállnia az élethez; azonban ezek a hosszú mo­le­ku­lák instabilak. Az építő­kövek szerkezete sem mindegy, hogy milyen, illetve a hígulás és a szennyeződések sem hasznosak; az őslevesben „bal- és jobbkezes” vegyületek egyforma arányban jönnek létre, de az élőlényekben csak balkezes formák fordulnak elő. Ezek a tények átírják az „élet eredetének” a forgatókönyvét?

Végül, a kémiai evolúció kutatásainál, a kémcsö­ves és számító­gépes szimulációk esetén olyan elfo­gad­hatatlan hatásokat visz be a rendszerbe egy intelligens kutató, ami nem lehetett jelen a feltételezett őslevesben. Ezek ily módon szol­gál­tat­hatnak elegendő bizonyítékot az élet spontán keletkezése mellett?

Mindezek tetejébe a vezető kutatók elismerik, hogy a kémiai evolúciót nem a tények és bizo­nyítékok alapján fogadják el, hanem materialista hitük miatt. Miért van az mégis, hogy ezt tényként állítják szembe a Biblia állításával, ami szerint az intelligens Isten hozta létre az életet?

A darwini folyamatok nem tudják magyarázni az élet keletkezését

Wikimedia

Mindig is volt feszültség a kémiai folyamatok eredménye által létrejött élet elmélete és a darwini evolúció között, de a legtöbb ember nem tud erről az ellentmondásról. Látszólag maga Darwin is komoly akadályokat látott abban, hogy az élet keletkezése hogy illesz­kedik az elméletébe. Számos észrevételt tett nyomtatásban is és még több megjegyzést a személyes levelezéseiben, de legtöbb írásában próbálja elkerülni a konklúzió levonását. Ismerte azokat a régi elméleteket, amik az élőlények spontán szaporodást cáfolták (mint például egerek vagy legyek esetében), ilyen volt Francesco Redi elmélete 1668-ból, de még erősebb érveket sorakoztatott fel a kortárs kreacionista tudós, Louis Pasteur, aki 1861-ben², két évvel a „Fajok eredete” megjelenése után, kísérleteivel teljesen leleplezte spontán keletkezés lehetőségét—még a mikróbák esetében.

A Fajok eredetének első kiadásának (1859) utolsó fejezetében Darwin ezt írta:

Az analógiákból levezethető, hogy valószí­nűleg minden, a Földön valaha élt szerves lény ugyanattól az egynéhány ősi formától származik, amibe először lehelték az életet.³

Ez alig tekinthető az élet spontán létrejöttét támogató kijelentésnek. Amint azt egy barátjának 1863-ban írt levelében megvallja, megbánta, hogy nem egyértelműen fejezte ki magát ebben a témában:

De megbántam, hogy megalázkodtam a nyil­vános­ság vélemé­nye előtt, és a bibliai teremtés kifejezést használtam, holott inkább a ’megje­lenik’ kifeje­zésre gondoltam, ami egy teljesen ismeretlen folyamat … Ez mai ismereteink alap­ján egy megle­hetősen ostoba gondolat az élet létrejöt­téről; ugyanígy gondolhatnánk az anyag eredetére.⁴

Mégis, furcsa módon, ezt az utolsó mondatot szúrta be a Fajok eredetének minden későbbi kiadásába:

Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, mialatt bolygónk a gravitáció megmá­sít­ha­tat­lan törvényét követve keringett körbe-körbe, és ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű formák bontakoztak ki—és teszik ezt ma is.

Teljesen világos hogy Darwin hitt az evo­lúció­ban, de nem világos, hogy a kémiai evolúcióban is hitt-e? 1871-ben (ebben az az évben jelen­tette meg „Az ember származása” (The Descent of Man) c. könyvét, amiben az ember alacsonyabb szintű létfor­mákból való kifejlődéséről ír) komoly ellent­mon­dásba került:

…ha (és óh, micsoda nagy ha) elfogadnánk egy kis meleg pocsolyát az ammónia és foszfor sóféleségeivel, fény, meleg és elektromosság jelenlétében, akkor egy kémiai úton keletkezett fehérje azonnal további bonyolult változásokon mehetne keresztül…⁵

Tehát még Darwin is, a modern evolúcióelmélet atyja is két lehetőség között vívódott a leg­fonto­sabb témában—hogy hogyan kelet­kez­hetett az élet?

A híres filozófus, Antony Flew (1923-2010) is rámutatott erre a problémára, és közvetlenül így fejezte ki aggályait a vezető ateista evo­lucio­nistának, Richard Dawkins-nak⁶ (1941-):

Úgy tűnik, hogy Richard Dawkins folyama­tosan figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Darwin a Fajok eredetének tizen­negye­dik fejezetében az egész érvelését arra építi fel, hogy léteznie kell egy szaporodási képes­séggel rendel­kező élőlénynek. De egy valóban hihető elméletnek egy ilyen élőlény kiala­kulására is feltétlenül magyarázatot kell adni.

Darwin azonban jól tudta, hogy nem adott erre magya­rázatot. És úgy tűnik szá­mom­ra, hogy több mint ötven évvel a DNS felfedezése és az ismert kutatási ered­mények alapján új, megbízható és erős bizonyítékok állnak a tervezettség mellett.⁷

Meg kell jegyezni, hogy Dr. Flew egészen mostanáig az ateizmus kiemelkedő támoga­tójaként volt ismert, de halála előtt az ateista közösség legnagyobb megdöbbenésére elvetette ezt a hitét.⁸ A fő érv ebben a döntésében a lege­gysze­rűbb önreprodukáló sejt elképesztő bonyolult felépítése volt.

Theodosius Dobzhansky (1900-1975), a 20. század egyik vezető evolucionistája és buzgó materialista (orosz ortodox neveltetése ellenére⁹) szintén hasonló eredményre jutott. A Fajok eredetének kommentárjában hatá­rozot­tan elutasítja azokat az elméleteket, amik a természetes szelekcióval érvelnek, mert azok feltételeznek egy már létező élőlényt:

Néhány, az élet eredetéről szóló irodalmat olvasva, sajnos azt látom, hogy a szerzők ros­szul használják ezt a kifejezést [természetes szelekció]. A természetes szelekció az élőlény differenciált szaporodásáról és a tulajdon­ságok öröklődéséről szól. A természetes szelekció rendszerének szükséges feltétele az önre­pro­dukció vagy az élőlény önmaga máso­lásá­nak a képes­sége és legalább két ilyen élőlénynek kell lennie. … Könyörögve kérem, hogy ne hasz­náljuk a ’természetes szelekció’ szót, ha ezek a feltételek nem adottak. A termé­szetes sze­lek­ció prebiológiai környezetben értelmetlen fogalom.¹⁰

Érdemes ezt a különbséget a későbbiekben is észben tartani.

Kémiai evolúció

Sok evolucionista próbálja meg elutasítani az ebben a fejezetben felvetett érveket azzal, hogy az evolúciónak nem kell megmagya­ráznia az élet létrejöttét élettelen vegyü­le­tekből, mivel ezt az abiogenezis írja le. De az általuk elismert evolucionista, Gordy Slack, ezt nem támogatja:

Úgy gondolom álságos dolog úgy érvelni, hogy az élet erede­téhez semmi köze az evolúciónak. Legalább annyira nagy a jelentősége, mint a „Nagy Bumm” esetében a fizikának vagy a kozmológiának. Az evolú­ciónak meg kell tudnia magyarázni, legalább elméleti szinten, hogy az első szaporodásra képes élőlény hogyan jött létre biológiai vagy kémiai folyamatok által. És ahhoz, hogy megértsük ezt az élőlényt, tudnunk kell mi volt előtte. De ettől nagyon távol vagyunk még.¹¹

A zoológus és fiziológus (és evolucionista) Gerald Kerkut (1927-2004) az evolúció általános teóriáját (ezt az első fejezetben tárgyaltuk) úgy definiálta, mint azt „az elméletet, ami minden földi élőlény kelet­ke­zését magyarázza egyetlen ősből, ami maga szervetlen anyagból jött létre.”¹² Azonban az evolúciónak ez a része nem darwinista, ahogy ezt már említettük. Ezt kémiai evolúciónak nevezik. Például 1978 szeptemberében az evolúció mellett elkötelezett folyóirat, Scientific American, egy terjedelmes cikket jelentetett meg „Kémiai evolúció és az élet eredete” címmel. Ezt olvashatjuk benne:

J.B.S. Haldane, brit biokémikus¹³, vetette fel először, hogy redukáló, szabad oxigén nélküli légkör kellett az élet evolúciójához az élettelen, szervetlen anyagból.¹⁴

Az élet eredetének elméletével foglalkozó „régi motoros” tudós, Cyril Ponnam­perua, a maryland-i egyetem kémiai tanszékén működő Kémiai Evolúciós Laboratórium munka­társa, társ­szer­zője egy hasonló című publi­ká­ció­nak.¹⁵ A Discover magazin is kiadott egy külön­számot 2011-ben, „Evolúció: az élet történe­tének újragon­dolá­sa” címmel, és egy cikk valóban az élet eredetéről szólt.

Az egyszerű sejt?

Darwin idejében sok ember elfogadta a spontán keletkezést—hogy az élet az élettelen anyagból keletkezik. Ezt valahogy könnyű volt akkoriban elhinni, mert a sejt felépítése majdnem teljesen ismeretlen volt. Ernst Haeckel, Darwin német „bulldogja”, azt állította, hogy a sejt csak „szénatomok egyszerű fehérjeszerű keve­ré­ke”.¹⁶ Ez nem igazán elfogadható nézet, mert már Haeckel előtt a fénymikroszkópnak köszönhetően sok sejtszervecske ismert volt.¹⁷

Sőt, a molekuláris biológia forradalma az elmúlt fél évszázadban megmutatta, hogy a sejtnek nem csak magas infor­máció­tar­talomra van szüksége, hanem azt az információt át is kell tudnia örökíteni az utódaiba (reprodukció).

Információ vs kémia

Az előző fejezetben láttuk, hogy a DNS milyen hatalmas mennyiségű kódolt információt tartalmaz. Az ateista Richard Dawkins maga mutat erre rá:

Egyetlen emberi sejt információkapacitása akkora, hogy képes az Encyclopedia Brittanica mind a 30 kötetét háromszor vagy négyszer eltárolni.¹⁸

A különbség az élő és élettelen között nem az alkotóele­mekben van, hanem az infor­má­cióban. Az élő dolgok hatalmas men­nyiségű infor­­mációt tartalmaznak. Az infor­máció leg­nagyobb része a DNS-ben van kódolva…¹⁹

Dawkins elmagyaráz sok mindent a ter­mé­szetes szelekcióról, de ahogy látjuk, ez nem működik az első élő sejt nélkül. És ennek a ma­gya­rázata a kémiára van hárítva. Azonban, a DNS építőele­meinek kémiájában nincs semmi, ami magya­rázná azok előre meghatározott kapcsolódási sorrendjét, legalábbis semmivel sem több mint a tinta­mo­lekulák közötti erők, amik által a betűk és szavak formálódnak. Polányi Miklós (1891-1976), a Manchester Egyetemen (UK) fizikai kémiai tanszékének egykori vezetője, aki a filozófia felé fordult, ezt állapította meg:

Amint a nyomtatott lapnak az elrendezése (bekezdések, mondatok) független a papír és tinta kémiájától, úgy a DNS molekula szekven­ciája is független a DNS molekulában működő kémiai folyamatoktól. A szekven­ciának ez a fizikai függet­lensége eredményezi azt, hogy bármilyen részleges szekvencia létrejöhet, és ezáltal lesz jelentése—a jelentés egy mate­matikailag megha­tá­rozható és mérhető infor­máció­tartalom.²⁰

Például: az információ ebben a könyvben nem függ a tintamolekulák tulajdon­ságaitól a papíron (vagy a pixelekétől a monitoron, ha elektronikus formában olvassa), de mégis betűkké, szavakká, mondatokká és bekezdé­sekké rende­ződnek. Ha a tinta kifolyik, nem képes egy Shakespeare darabot létrehozni! A betűk is értelmetlenek, hacsak nem értjük a nyelvet, ami alapján rendeződnek. Például a ’gift’ szó jelentése angolul ’ajándék’, de német nyelven ’méreg’. A téves megközelítés téves üzenetet eredményez. Egy német barátom mondta nekem, hogy mikor először volt angol nyelvterületen, azt gondolta, hogy őrültek vagyunk, mert mindenhol ’méreg boltok’ vannak.

Az információ az élet kulcsa, nem a véletlen. Az információ nem véletlenszerű, és nem is ismét­lődően rendezett, mint a kristályok esetében, amik csak kevés információt tartalmaznak. Leslie Orgel (1927-2007), egy, az élet eredetét kutató vezető evolúcióbiológus a 20. század­ban, ezt mondta:

Az élőlényeket a specifikus komplexitás teszi különlegessé. A kristályok, mint a gránit, nem tekinthetők élőnek, mert a komplexitás hiányzik belőlük; a véletlenszerűen összeálló poli­merek­ből pedig a specifitás hiányzik.²¹

Sőt, az információ a jelek nem ismétlődő, nem előrejelezhető elren­de­ződése, amit egy előze­tesen létrehozott rendszer képes olvasni és értelmezni, ill. előre meghatározott szabályok szerint tárolni, javítani és dekódolni. Az infor­máció minden mai formájában intelligens eredetű, hogy az üzenetet továbbítani tudja. Az élet pedig az információn alapszik. Ahogy azt egy evolucionista fizikus, Paul Davies (1946-) mondta:

Most már tudjuk, hogy az élet titka nem a kémiai összetevőkön múlik, hanem a mole­kulák logikus szerkezetén és szervezett, megfelelő rend szerint történő elhelyez­ke­désén. … Mint egy szuperszámítógép, az élet egy információ-feldolgozó rendszer. … Az élő sejtnél az igazi titok a szoftver, nem pedig a hardver.²²

De nem tett semmit, hogy megoldja ezt a problémát. Sőt, így folytatja, „Hogyan lehet­séges, hogy buta atomok spontán megírják saját programjukat?” Azt válaszolja, „Senki nem tudja…” majd elismeri, „Ismeretlen az a fizikai törvény, ami képes a semmiből információt létrehozni.”

Az információ eredete egy hatalmas gyenge pontja az evolúciós elméletnek. Egyszerűen nincs természetes analógja ennek a jelen­ségnek. Az információ antitézise a véletlen­szerűség. Ugyanígy a túlzott rendezettség (mint a kristá­lyokban). Annak, hogy az infor­máció, ami nem véletlen jelekből áll, nem is végtelenül ismétlődik, mégis magától jöjjön létre a ter­mészet­ben, mindenféle gondolkodó vagy programozott gépezet nélkül, olyan kicsi a valószínűsége, hogy azt jogosan nevezik úgy, hogy „lehetetlen”.

Alex Williams ezt a következőképpen magya­rázza el egy működő sejt esetében:

Polányi az élő szervezetekben található gépszerű szerke­ze­tekre mutat … Ahogy a közönséges gépek szerkezete és funkciója nem magyarázható az őket alkotó fémek tulajdonsá­gaival, ugyanígy az élőlények hasonló rendsze­reinek tulajdonságai sem magya­rázhatóak a szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, foszfor, kén és más nyomelemek tulajdonsá­gaival. Végtelen számú példa található a tovább nem egyszerűsíthető szerkezetekre az élő rendszerekben, de mindegyik alá van rendelve az ’autopoézis’ [„önszervezés”] alapelvének.²³

Egy másik cikkben is erről beszél Williams:

Az autopoézis egy egyedi és fantasztikus tulajdonsága az életnek—nincs ehhez hasonló az ismert univerzumban. Ez az alapja a legalapvetőbb struktúrák szerveződési szintjeinek. Ezek a szintek: (i) az alko­tóele­mek tökéletes összeren­deződése, (ii) az alko­tóe­lemek nagyon specifikus szerkezete, (iii) az alkotóe­lemek összehangolt működése, (iv) a széles­körűen szabályo­zott, infor­máció­vezérelt folyamatok és (v) az ok-okozati meta-információs stratégia az egyedek és fajok túléléséért … mindegyik szint létrejön, de nem magyarázható az alatta lévő szint tulajdon­ságaival. Az alap szint (alkotóe­lemek tökéletes összeren­deződése) és a természeti környezet között is áthidal­ha­tatlan szakadék van.

Vagyis, a biomolekulák speciális alakja nem követ­kezik a hidrogén, oxigén és szén tulajdonságaiból. Ehhez hasonlóan a DNS bázisok sorrendje sem következik az egyes bázisok kémiai tulajdon­sá­gaiból. Minden szintnél megtaláljuk ezt az ellent­mondást. Williams ezekre az ellentmondásokra Polányi-féle lehetetlenség néven utal és részletezi az élő és élettelen rendszerek közötti szaka­dé­kokat. Ezek a szakadékok újabb gyenge pontjai az evolúciós elképzelésnek. Ha azt hinnénk, hogy a természetben van mód ezek áthida­lá­sára, az olyan, mintha a világ összes hidrogén atomja hirtelen egy egyenes vonalba rende­ződne az univerzum egyik sarkától a másikig, véletlenszerűen. Világos, hogy ez soha nem történik meg, még ha elméletileg lehetséges is. Ez áll a Polányi-féle lehetetlenség elgondolása mögött.

A „tyúk vagy tojás” probléma—nem szűnt meg

Figyelemre méltó, hogy a DNS „nyelvet” lefordító dekódoló rendszert is a DNS kódolja, ez egy igazi „tyúk vagy tojás” probléma. Az ismert tudo­mány­filozófus, Sir Karl Popper (1902–1994) is már rámutatott erre:

Mi teszi az élet eredetét és a genetikai kódot egy igazán zavarba ejtő rejtvénnyé? A gene­tikai kód nem rendelkezik semmilyen biológiai funkcióval, amíg le nem fordítódik; vagyis amikor szintetizálódnak a fehérjék, melyeknek a szerkezetét kódolja. De … ez a gépezet, amikkel a sejtek … a fordítást végzi, legalább ötven makromolekula összehangolt műkö­dését igényli, amelyek szerkezetét szintén a DNS kódolja. A kód nem fordítható le, csakis a fordítás egyes termékeinek felhaszná­lásával.

Ez egy olyan zavarba ejtő kör, egy igazán makacsul felold­hatatlan kör, ami próbára tesz mindenféle elméletet a genetikai kód eredetére vonatkozóan.

Így azzal kell szembesülnünk, hogy az élet eredetének lehetősége (hason­lóan a fizikai törvények eredetéhez) olyan megoldhatatlan akadály a tudományban, hogy nem lehet a biológiát a kémia és fizika szintjére lebon­tani.²⁴

Habár Popper már négy évtizeddel ezelőtt leírta, hogy a genetikai kód eredetének rejtélye a mai napig nem oldódott meg, Dawkins ezt 2009-ben ismerte el:

Ez az élet eredetének ’22-es csapdája’: A DNS képes máso­lódni, de szükségesek fehérjék, enzimek, amik katalizálják ezt a folyamatot. Fehérjék képesek a DNS szintézist katalizálni, de szükségük van DNS-re a helyes aminosav sorrend kialakí­tásához.²⁵

Valóban, a genetikai kód eredete egy ördögi kör: fehérjék szükségesek a DNS olvasásához, de e fehérjék felépítését és összehangolt működését is a DNS kódolja. Továbbá, az egész rendszer energiát igényel, ATP formá­jában, melyet az ATP-szintáz nanomotor állít elő, amit szintén a DNS kódol, amit ATP-t használó gépek dekódolnak! Egy teljesértékű sejt működéséhez egyszerre van szükség a fehérjékre, mint gépekre és a DNS-re, mint információtároló anyagra. És természetesen, az egész haszontalan a szaporodáshoz szükséges információ nélkül.

Csodálatos szerkezetek a DNS dekódolásában

A transzkripció és az átíró gépek

Még a DNS fehérjéket kódoló részének mRNS-re történő átírása is bonyolult gépezetet igényel. Az RNS polimeráz enzim végzi el ezt a feladatot, mely négy fehérjeláncból áll. És egy másik fehérje szükséges ahhoz, hogy utasítsa az RNS poli­merázt, hogy hol kezdje el olvasni a DNS mintát. Ezután ez az enzim­komplex mozog a DNS szálon, folyamatosan hozzáadva az illeszkedő RNS betűket, hogy végül pontosan a megfelelő helyen álljon meg.

Richard Ebright és kutatócsoportja a Rutgers Egyetemen további nehézségekkel találkoztak a transzkripció folyamata során.²⁶ Hiszen ez az mRNS átirat fordítódik le fehérjékké a ribo­szó­máknak hívott összetett gépekben.

A DNS kétszálú, de csak egy szál íródik át, tehát a másoláshoz a DNS-t ki kell tekerni. A másoló molekula, az RNS polimeráz (RNSP), először rákapcsolódik a gén (pl. fehérje kódoló DNS szakasz) elejére. A felcsatlakozott RNSP a DNS szálon haladva azt kite­keri.²⁷ Szétnyílik a kettős szál, hogy az mRNS másolat elkészül­hes­sen az egyik oldalon. Ugyanakkor, az ös­sze­tekert szál energiát tárol; hasonlóan a gumisza­laghoz a gumimotoros játékrepülőben. És ahogy a játékrepülőnél is, az energia végül felszabadul és képes a légcsavart meghajtva a levegőbe emelni a repülőt. Ez vissza is csavarja a kitekert DNS-t (’vis­sza­teke­redés’), ami azután elszakad a gépezetről.

Transzláció és a riboszóma

A riboszóma egy olyan molekuláris gépezet a sejtben, ami az mRNS által hordozott infor­máció alapján elkészíti a fehérjéket. Még az ’egyszerű’ E. coli baktériumban is, mely az ember emésztő­rend­szerében él, a riboszómák 50 különböző fehérjéből és három féle ribo­szomális RNS-ből (rRNS) épülnek fel, a sejtmaggal rendelkező élőlényekben (eukarió­tákban) pedig már 73 féle fehérje és 4 féle RNS található. Egy szakértő ezt írta erről a gépezetről:

A riboszóma, a hozzá tartozó kiegészítőkkel, valószínűleg a valaha létezett legbonyolultabb gépezet. Minden alkatrésze aktív és mozog, miközben környezetbarát, és csupán GDP-t és foszfátot termel.²⁸

A riboszóma arról is gondoskodik, hogy a fehérje egyenes láncokat alkosson. A gépen kívül, a növekvő peptid lánc könnyen alakít ki nemkí­vánatos oldalláncokat, melyek reakcióba léphetnek egymással (egyes aminosavak, pl. az aszpar­tám­sav és a glutaminsav -COOH csoportja képes a lizin és arginin -NH2 oldacsoportjaival reakcióba lépni). Az ipari peptid szintézis esetében ezeket az oldalcsoportokat gátolni kell megfelelő védőcso­portokkal, és mikor a szintézis befejeződött, akkor ezeket el kell távolítani. De a feltételezett őslevesben ezek a feltételek és szerveskémiai megoldások nem voltak elérhetőek. Az élet naturalista eredete tehát komoly problémákkal szembesül a valódi kémiai ismeretek fényében. Az élet alapját olyan molekulák (DNS, RNS és fehérjék) alkotják, amik nem valamilyen külső, egyedi rendeltetésű kémiai rendszerben, vegyi üzemben készültek (beleértve az élő sejteket is).

Nincs élet a riboszómák nélkül. Valóban, az élet nem lenne elképzelhető nélkülük, hiszen kémiailag nem lehetséges a fehérjék ismétlődő előállítása összetett folyamatellenőrzés nélkül, amiről a riboszóma gondoskodik minden élőlényben.

Transzfer RNS

A transzfer RNS (tRNS) molekulák létfon­tos­ságú adapterek, melyek szerkezete négylevelű lóheréhez hasonló, és szerepük az egyes aminosavak szállítása az újonnan készülő fehérje szintéziséhez. Körülbelül 80 nukleo­tidból épülnek fel, melyekből három alkotja az ún. antikodont. Az antikodonnal csatlakozik az mRNS három nukleotidból álló kodon szakaszához. Tehát a tRNS-ek kapcsolják a megfelelő aminosavakat a megfelelő helyre a növekvő peptidlánchoz.

Ezen felül, mindegyik aminosavnak aktivált állapotba kell kerülnie, egy energia­szintet át kell lépnie, hogy képes legyen hozzá­kapcso­lódni a szomszédos amino­savhoz. Az energiát ehhez ATP biztosítja (lásd lentebb). Majd egy speciális enzim, az aminoacil-tRNS-szintetáz (aaRS) köti hozzá az egyes aminosavakat, két lépésben, a megfelelő tRNS-hez. Legalább 20 féle külön­böző aaRS szükséges, minimum ahány féle aminosav van. Ha itt bármilyen hiba történik, a genetikai kód nem tud megfelelően működni.

creation.com/gencode

A tRNS adapter molekulának pontosan a megfelelő geo­met­riá­val kell rendelkeznie, hogy 1) az aminosavat megfelelő pozícióban tartsa a peptidlánc létrejöttéhez és 2) hogy az antikodont az mRNS megfelelő szakaszához illessze.Az adapter molekula pontos geometriájának csakis a riboszó­mán belül van értelme (tehát vagy együtt fejlődtek ki, ami megoldhatatlan problémát vet fel, vagy egy briliáns Tervező műve mindkettő). Egy bármilyen ősri­boszo­mális élet esetében nincs szükség a speciális geo­metriára. De akkor honnan jött ez a sajátos szerkezet? Ráadásul, az elméletben kialakuló adapterek valószínűleg egymást, de az mRNS működését zavarják.²⁹ A riboszóma speciális geometriájával ellenőrzött környezetet biztosít a sejt számára, amiben különleges, de elengedhetetlen feladatukat el tudják végezni.

Továbbá, a tRNS adapterekről le kell kapcso­lódnia az amino­savaknak miután azok a növekvő fehérjéhez hozzákötődtek. A ribo­szóma, mint egy kilincs mozog az mRNS-en, és a lekap­cso­lódáshoz egy másik energiatároló molekulát használ, a GTP-t (guanozin trifoszfát), amit egy összetett, integrált és szigorúan szabályozott gépezet állít elő.³⁰

Annyit érdemes megjegyezni, hogy ez egy hihetet­lenül összetett rendszer. Hogyan keletkezhetett volna mindez véletlenszerű kémiai folyamatok révén az őslevesben? Túlságosan sok nehézséggel találkozik a fejlődő rendszer, és az alapvető kémia szemszögéből is túl sok az ellenvetés a folyamattal szemben.

Kettős szűrők: fejlett kémiai gépek

Az aminoacil-tRNS-szintetázok (aaRS-ek) speciális enzimek (fehérje gépek) melyek csodálatos reakciókat hoznak létre. Képesek különbséget tenni két kémiailag nagyon hasonló aminosav között is (pl. a leucin és az izoleucin között, melyeket laborban is különösen nehéz elválasz­tani).³¹ De ez a kis különbség is élet és halál kérdése lehet az élettanilag fontos molekulák esetében.

Az izoleucin aaRS azonban nagyon jól képes megkülönböztetni őket, a hibaarány 1 a 40 000-hez. Ez a kettős szűrő mechaniz­musnak köszön­hető: egy szűrő a túlságosan nagy amono­sa­vakat szűri, míg egy másik a túlsá­gosan kicsiket.³²

Chaperonok

Amikor a riboszóma létrehozza a peptid láncot a fehérje még nincs kész. A sejt megfelelő működéséhez, beleértve az eddig tárgyalt enzimeket is, a fehérjéknek jól kell össze­teke­redniük, hogy kialakuljon a helyes három­di­menziós szerkezetük. A DNS szekvenciában kódolt végleges fehér­je­szer­ke­zetet a chape­ronin nevű sejtgépezetek alakítják ki. Ezek olyan hordó alakú fehérjék, melyek más fehérjék össze­te­ke­re­dését segítik.³³ Chape­ronok nélkül például egy nagyon fontos fehérje hibás összetekeredése halálos priont ered­ményezhet. Ez okozza a Creutzfeldt-Jakob-szindróma nevű végzetes agykáro­sodást és a tehenek szivacsos agyve­lőgyul­ladását (BSE) is, amit kergemarha-kórként is ismerünk.

A chaperonok is fékezik az evolúciós „folya­mato­kat”, mert gátolják a hibás fehérjék kiala­ku­lását, és így a változékonyság mértékét csökkentik. Egy új fehérje kialakulásánál szükség­szerűen a szerkez­ete is megváltozik, és nagy az esélye annak, hogy összevissza hajlik vagy rosszul tekeredik. Egy ilyen fehérjének el kellene kerülnie a chaperonin szűrőket, amiknek épp az a feladata, hogy az ilyen hibásan tekeredő fehérjéktől megsza­ba­dítsa a sejtet. A chaperoninok minden élő szer­ve­zet­ben jelen vannak. Hogyan ala­kul­hattak ki magasabb rendű szervezetek, ha nem voltak chaperoninok korábban? És hogyan jöhetett létre az első chaperonin, ha nem nem létezett egy ’elő-chaperonin’?³⁴

A világ legkisebb motorja: az ATP-szintáz

Egy másik létfontosságú enzim az élő­lények­ben az ATP-szintáz, mely energiát biztosít az ATP-n (adenozin trifoszfát) keresztül. Az energia létfontosságú az élet számára, és minden élőlény ATP-t használ energia­for­rásként.³⁵ Minden élőlény, még a baktériumok és archeák is rendel­keznek ATP szintáz motorok­kal.³⁶ Ez teszi az ATP szintázt a leggyakoribb fehérjévé a Földön.

Valójában az emberi test minden nap a saját tömegével egyező mennyiségű ATP-t termel e motorok trillióival. Az ATP nagyon gyorsan felhasználódik a biokémiai reakciókban, beleértve a DNS- és fehérje szintézist, izom­össze­húzódást, tápanyagok szállítását és az idegmű­ködést. Egy élőlény ATP nélkül olyan, mint egy autó benzin nélkül. Bizonyos mérgek (pl. cián) az ATP termelés gátlásán keresztül hatnak. A szintáz az ATP-t a két komponens (ADP és foszfát) összekötésével hozza létre, energia felhasználásával. Az ATP-t ezután leválasztja, és felkészül az új ADP és foszfát fogadására. Ez a motor körülbelül 10 000 rpm-el forog és minden fordulatnál három ATP molekulát termel.

Adapted from Kanehisa Laboratories, www.genome.jp/kegg

Valójában két motorból áll. A felső fele (F1-ATPáz) három részből áll, melyek mindegyike ATP-t termel. Az alsó felét (FO)³⁷ a töltés-különbség hozza mozgásba, és pozitív töltésekkel (proton áramlás) működik, ellen­tét­ben az általunk épített elektro­motorokkal, melyeket elektron-áramlás hajt.]³⁸Időközben még egy részletre derült fény a motorok kapcsolódá­sával, ill. egymásra épülésével kapcso­latban.³⁹ Jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy ez a leghaté­konyabb motor a világon—ponto­sabban, a fizikai törvények keretein belül a lehető leghaté­konyabb. A kutatók következtetése szerint: „Ered­mé­nyeink alapján az F1-ATPáz egy 100%-os energia-hatékonyságú mechanokémiai gé­pe­zet”.⁴⁰ Vagyis egy kisebb csoda, hogy még a szigorúan világi Nature folyóirat is a „teremtés igazi motorjainak” nevezi őket.⁴¹

Enzimek

Az ATP-szintáz és az aminoacil-tRNS-szintetáz csak kettő a számos fehérje közül, amiket enzimeknek hívunk. Ezek a biológiai katali­zátorok felgyorsítják a létfon­tos­ságú kémiai folyamatokat, anélkül, hogy maguk felhasz­nálódnának. Az élethez rendkívül hatékony enzimek kellenek, különben a túlélés lehetetlen lenne, hiszen sok, az élethez elenged­hetetlenül szükséges reakció túl lassan menne végbe, és nem is létezhetne az élet.⁴²

Szuper katalizátorok

A különösen hatékony enzimek egyik jó példáját ismertette Richard Wolfenden 1998-ban.⁴³ „A DNS és RNS felépülése nukleo­ti­dokból egy ’abszolút esszenciális’ reakció, mely 78 millió évig tartana vizes oldat­ban,⁴⁴ de ez 10¹⁸-szorosára⁴⁵ felgyorsul egy enzim révén.⁴⁶ Ennek az enzimnek a műkö­déséhez elenged­hetetlen egy különleges, jól meg­ha­tá­rozott szerkezet.⁴⁷

2003-ban Wolfenden talált egy foszfatázt, amelyik a foszfát kötések hidrolizálását (hasítását) katalizálja. Ez az enzim a reakciót 10²¹-szeresére gyorsítja, ami még ezerszer gyorsabb az előző enzimnél! Ez az enzim lehetővé tesz a másodperc ezredrésze alatt végbemenő jelátviteli és szabályozási reakciókat az élő sejtekben. Enzim nélkül ez az esszenciális folyamat trillió éveket venne igénybe, ami százszor hosszabb idő, mint amit az evolucio­nisták az univerzum korának adnak meg (úgy 15 milliárd év)!⁴⁸ Azonban ezek az enzimek és minden más folyamat, amiket az előbb felsoroltunk, mind jelen kellett legyenek az első szapo­rodó sejtben, hogy az túléljen és továbbadja a DNS-ét, és a DNS kell, hogy kódolja mindazokat a fehérjéket, amik ezekhez a folyamatokhoz szükségesek!

Következmények

Wolfenden szerint:

Katalizátorok nélkül nem létezne semmilyen élet, sem mikró­bák, sem emberek. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a természetes szelekció hogyan hozott létre egy olyan fehérjét, ami primitív katalizátorként működött volna egy ilyen rendkívül lassú reakció esetében.⁴⁹

De ez egy érdekes helyzet. Ahogy korábban már rámutattunk, a természetes szelekció addig nem képes működni, amíg nincs élet, de az élet sem képes létezni enzimek nélkül, amelyek felgyorsítják az élethez elen­ged­hetetlen reakciókat. Az élet létrejötte már az elején bukásra van ítélve a kémia alaptörvényei alapján!

Lehetséges egyszerűbb élet?

Ha ez még nem lenne elég, nem is annyira a kémia, mint inkább az információ a fő probléma az élet eredetével kapcsolatban. Még a legegy­szerűbb elképzelhető élőlény működéséhez is rengeteg információ szükséges. A Mycoplasma genitalium baktérium a legkisebb genommal rendelkező ismert élőlény (a vírusokat nem számoljuk ide, mert a szaporodásuk nagyban függ a náluknál összetettebb sejtektől).⁵⁰ A Mycoplasma genomja 482 gént tartalmaz, amit 580,000 bázispár kódol.⁵¹ Természetesen ezeknek a géneknek a működéséhez sejt­mem­brán és már létező transzlációs és replikációs rendszerek szük­ségesek. A Mycoplasma genitalium­nak azonban nincs sejtfala és csak parazitaként képes egy sokkal komplexebb élőlényben fennmaradni (pl. az ember légző- és urogenitális rendszerének sejtjeiben), ami biztosítja számára azokat a tápanyagokat, amiket saját maga nem tud előállítani. Való­já­ban ez az élőlény annyira elvesztette genetikai információját, hogy a gazda­szer­ve­zettől függ a működése.⁵²

A mycoplasmák nagyon egyszerű baktériumok (habár még így is bonyolultak). Létrejöhet ennél egyszerűbb élet? Mintegy tíz évvel ezelőtt Eugene Koonin kutató érdeklődött a mester­séges biológiai rendszerek iránt, és próbálta kiszámítani azt a minimumot, ami egy élő sejthez szükséges. Munkáját a myco­plaz­mákra alapozta, és azt próbálta megjósolni, hogy még mennyi gén híján tudnának működőképesek maradni. Csapata 256 génig jutott.⁵³

Azonban kételkedtek abban, hogy egy ilyen hipotetikus élőlény sokáig életképes maradna, mert nem lenne képes a keletkező DNS-hibákat javítani, nem tudná finom-hangolni a meglévő gének működését, és nem lenne képes összetett vegyületek emésztésére sem, hanem komoly szerves táplálék-utánpótlásra szorulna. Nem meglepő, hogy a további kutatások a szükséges gének számát sokkal többre becsül­ték. Az új hipotetikus minimális genom 387 fehérjét és 43 RNS-t kódoló gént tartalmaz.⁵⁴

Egy 2009-es New Scientist cikkben ez szerepelt:

Nincs kétség afelől, hogy a közös ős DNS-ből, RNS-ből és fehérjéből épült fel, és egy uni­verzális genetikai kóddal rendelkezett, riboszó­mákat (fehérje szintetizáló egységek), ATP-t és proton hajtású ATP-szintetizáló enzimeket tartalmazott. A DNS-olvasás részletes mechanizmusa és a gének fehérjévé alakítása is már mind működőképes volt. Röviden, minden élőlény közös őse nagyon hasonlított egy mai modern sejthez.⁵⁵

2011-ben evolúcióbiológusok értekeztek erről a hipotetikus közös ősről (angolul a LUCA—Last Universal Common Ancestor—rövidítéssel jelölték) és arra jöttek rá, hogy nem lehetett annyira egyszerű élőlény. Rendelkeznie kellett egy ’univerzális szervecskével’, ami pirofoszfatáz formájában energiát tárolt; egy korábbi dogma úgy tartotta, hogy a bak­té­riumok­ból hiányzik ez az organellum.⁵⁶ Ez állt a jelentésben:

A kutatók beszámolója szerint az új ered­mények alapján LUCA egy megle­hetősen bonyolult szervezet lehetett, összetett felépítése hasonlított a mai sejtekéhez.⁵⁷

Az „élet eredete” szimulációk megközelítőleg sem ezt a minimumot veszik alapul.

Ki tud alakulni ilyen komplexitás véletlenszerűen?

A természetes szelekció csak az önfenntartó, szaporodó rendszerek esetén működik. Ezért nem lehet hivatkozási alap a minimális kom­plexitás kialakulásához. Az evolucio­nis­táknak csak a véletlen marad. Ez nagyon egyszerű való­szí­nű­ség­szá­mí­tással kiszámolható.

Az információelmélettel foglalkozó Hubert Yockey kiszámolta, hogyha van egy medence, melyben biológiailag aktív aminosavak vannak (ami sokkal kedvezőbb kiindulási pont, mint a feltételezett „ősleves”), akkor az evolucionisták által feltéte­lezett egymilliárd év alatt a teljes, létrejöhető infor­má­ciómen­nyiség nem több, mint egy 49 aminosav hosszúságú poli­pep­tid.⁵⁸ Ez körülbelül 1/8-a (információ tartalmát tekintve is) egy átlagos fehérje hosszának, de még a hipotetikus legegy­szerűbb sejtnek is legalább 387 fehérjére van szüksége (DNS-ben kódolva!), és mindez csak egy speciális, változatlan, tápanyagokban és bio­mole­ku­lákban gazdag környe­zetben jöhet létre. És Yockey nagyvonalúan számos olyan kémiai akadályt nem vett figye­lembe, amit a későb­biekben még megnézünk, amik tovább nehezítik ezeket a folyamatokat.

Alternatív megoldásként ki lehet számolni a fenti fehérjékre vonatkozó DNS-szekvencia véletlen kialakulását. Termé­sze­tesen van valamennyi mozgástér néhány fehérjénél, de nem az enzi­mek aktív centrumánál. Még az evolucionista szerzők is hallgatólagosan elismerik, hogy bizonyos szek­venciák esszen­ciá­lisak. Úgy nevezik őket, hogy „konzervált” szakaszok (azaz a szekvenciák annyira esszen­ciálisak (alapvető fontosságúak, nélkülözhetetlenek), hogy a természetes szelekció megőrizte őket az evolúciós folyamatban). Vannak konzervált fehérjék is, mint például a hisztonok, melyek a DNS kromoszómákba történő becsoma­golá­sáért felelősek, vagy az ubiquitin, ami a bakté­riumokon kívül minden élőlényben meg­ta­lálható, és a nemkívánt, lebontásra kerülő fehérjéket jelöli⁵⁹, vagy a calmodulin, univerzális kalcium-kötő fehérje, melynek majdnem mind a 140-150 aminosava „konzervált”.

A következő számítás nagyon nagylelkű lesz az evolucionisták számára. Azt feltételezzük, hogy enzimenként csak 10 aminosav helye kon­zervált, és létezik olyan mechanizmus, amivel az amino­savak oldatban is hosszú láncokat tudnak kiala­kítani (ez túlzottan nagyvonalú, mert oldatban a víz folyamatosan hidrolizálja a peptidkötéseket):

20 aminosav

387 fehérje a legegyszerűbb lehetséges élethez

átlagosan 10 konzervatív aminosav

∴ ennek a valószínűsége: 20^–3870 = 10^{–3870.log20} = 10^–5035

Ez azt jelenti, hogy az egyest több mint 5000 nulla követi. És ez való­színűt­lenebb, mintha valaki elsőre helyesen kitalál egy 5000 karakterből álló PIN kódot!⁶⁰ Mégis, enélkül a teljesen véletlen összekap­csolódás nélkül nincs élet. Vagyis nem arról van szó, hogy lassan felépül a még nem élő vegyületekből az élő, hiszen ez az élet lehető legegyszerűbb formája azok szerint, akik azt hiszik, hogy az élet kialakulhatott egy vegyüle­tekkel teli levesben.

Sok evolucionista azt mondja, hogy ha van elég idő, akkor bármi megtörténhet. Tényleg az idő a kulcsa mindennek? Nem. Nézzük csak:

10⁸⁰ atom van az univerzumban

10¹² atomi kölcsönhatás történik másod­per­cenként

10¹⁸ másodperc telt el az univerzum kelet­kezése, a feltéte­lezett ősrobbanás óta

∴ így csak 10¹¹⁰ interakció lehetséges.

Ez egy hatalmas szám, de összehasonlítva a szükséges próbál­kozások számával, azaz hogy a megfelelő, helyes nukleotid sorrend ki tudjon alakulni, ami képes a legegy­szerűbb élethez szükséges fehérjék információját kódolni, abszurd módon kicsi. De még ilyen feltételek mellett is 10⁴⁹²⁵ az esélye, hogy bekö­vet­kezzen. Ezek a számok felfoghatatlanul hatal­masak. Ezek jól mutatják az élettelen vegyületekből kialakuló élet statisztikai lehetetlenségét (túl a „valószínűtlen­ségen”).

A híres kozmológus, Sir Fred Hoyle (1915-2001), elvetette ateizmusát mikor számításba vette ezt az abszurd módon kicsi valószínűséget:

Az élet élettelen anyagból való kialakulásának valószínűsége egy az olyan nagy számhoz, ami után 40.000 nulla áll … Ez pedig bőven ele­gen­dő, hogy Darwint és az egész evolú­cióel­mé­letet eltemesse. Nem lehet olyan ősleves sem ezen a bolygón, sem máshol, ahol véletlen folyamatokból élet alakulhat ki, az élet csakis tudatos intelligencia terméke lehet.⁶¹

Önreplikáló molekulák?⁶²

Hogy Popper dilemmájára (lásd korábban) és az élet minimális komplexitására választ találjanak, néhány evolucionista olyan elmélettel állt elő, hogy léteznie kell egy olyan molekulának, ami képes mind katalitikus feladatokra, mind önmaga repro­dukálására is. Két lehetséges válasz van, a nukleinsavak (RNS) és a fehérjék.

Azonban az evolucionistáknak be kell ismer­niük, hogy az RNS-ek gyenge katalizátorok, a fehérjék pedig gyengén repliká­lód­nak. Nincs olyan RNS enzim, melynek hatékonysága hasonló lenne az élethez szükséges enzimek haté­kony­ságához, amilye­neket Dr. Wolfenden is vizsgált, és amelyek nélkül az élet elkép­zel­hetetlen lenne. Nincs értelme alternatív életformákról sem elmélkedni, hisz a mi bolygónkon található életet akarjuk magya­rázni, és az élet dacol a naturalisztikus elméletekkel. Az evolucionisták beismerik, hogy a ribozimok (laboratóriumban előállított RNS enzimek) nem hatékony enzimek; soha nem képesek elérni az élethez elengedhetetlen katalitikus hatékonyságot. Még Dawkins is elismeri ezt:

Darwin a „kicsi meleg tavacska” elméletében gondolkodott az élet eredetének kulcsáról és ezt a fehérjék spontán megjele­nésében látta, bár ez Darwin egyik kevésbé ígéretes ötlete volt. … De van valami, amiben a fehérjék kiemel­kedően rosszak, és ezt Darwin figyel­men kívül hagyta. Teljesen remény­telen a repli­kálódó képességük. Nem képesek önmagukat lemásolni. Ez azt jelenti, hogy az élet kelet­kezé­sének kulcslépése nem magyar­áz­ható a fehérjék spontán megjelenésével.⁶³

Ezen kívül még számos kémiai akadály is nehezíti mind az RNS, mind a fehérje alapú keletkezési modelleket. Sőt az egyik elmélet támogatója a másik legkeményebb kritikusa. De valójában mindkét félnek igaza van, és az élet spontán keletkezése kémiailag lehetetlen!

Az „RNS világ”

A nagyon népszerű RNS-alapú élet elmélete egészen 1967-ig nyúlik vissza, amikor is Carl Woese észrevette, hogy az RNS nem csak a replikálódni képes, hanem katalizálni is tud bizonyos folyama­tokat.⁶⁴ Thomas Cech és Sidney Altman egymástól függetlenül igazolta, hogy bizonyos RNS szekvenciák katalitikus hatással rendelkeznek. Az „RNS katalitikus tulajdonságának felfedezéséért” Nobel díjat is kaptak 1989-ben.⁶⁵

A ribozimok felfedezése sok evolúcionistát vezetett az RNS világ feltéte­lezéséhez. Úgy gondolták, hogy az első élet, ami RNS-re épült, nem csak másolódni volt képes, hanem olyan funkciókkal is rendelkezett, mint az enzimek. Richard Dawkins is támogatta néhányszor ezt az elképzelést.⁶⁶

Azonban vannak problémák a RNS világ hipotézisével:⁶⁷

• Az RNS egy nagyon komplex molekula. Nagyon nehéz elkép­zelni, hogy magától ki tud alakulni az őslevesben.

• Az RNS sokkal kevésbé stabil molekula, mint a DNS, pedig már a DNS is nagyon instabil (lásd lentebb).

• Bár a RNS is építőkövekből épül fel (nukleo­tidok), azok önmagukban is komplex mole­kulák, amik nem tudnak kialakulni az őslevesben. Még a laboratóriumi szintézisük is meglehetősen bonyolult.

• Az elektromos kisülések, mint a Miller–Urey kísérletben, nem hoznak létre citozint, ami egyik alapköve a RNS/DNS-nek. A citozin, mégha létre is jönne, nagyon instabil ahhoz, hogy megfelelő mennyiségben halmozódjon fel, ugyanis a molekula felezési ideje 340 év 25 °C-on.⁶⁸

• Még az RNS egyszerűbb építőkövei is instabilak a sejten kívül. A ribóz felezési ideje is mindössze 44 év 7,0 pH-n és 0 °C-on. És sokkal rosszabb magasabb hőmérsékleten (pl. 73 perc 100 °C-on).⁶⁹ Nagyon gyorsan elbomlanak az RNS bázisok vízben 100 °C-on, ami egy nagy probléma a ’meleg tavacska’ vagy hőforrás elméletekkel.⁷⁰ Az adenin és guanin felezési ideje egy év, az uracilé 12 év és a citoziné csak 19 nap.⁷¹

• Ahogy az aminosavaknál láttuk korábban, a nukleotidok sem képesek spontán poli­meri­zál­ódni; aktiválódniuk kell. Továbbá, a poli­mer­izáció számára optimális körülmények előseg­ítik ribo­zimok és a templátok lebom­lását, amik viszont szükségesek a teljes folyamathoz.⁷² Még rosszabb, hogy a hidrolízis általános folyamata (a hosszú láncú biomole­kulák bontása) is akadályozza a polimerizációt vizes közegben.⁷³

• A kémiai reakciók által létrehozott molekulák királisak (tükör­képei egymásnak). Bármilyen molekula, melyben a széna­tomohoz négy különböző oldallánc kapcsolódik, lehet „bal kezes” és „jobb kezes” (lásd az ábrát), és bármilyen reakció az őslevesben csak 50:50 arányban hozza létre a molekulákat.⁷⁴ A nukleotid láncok spirálisan képesek össze­te­keredni (ez a stabilitás és replikáció miatt szükséges), de ehhez elenged­hetetlen, hogy a molekulák „egy kezesek” (más szóval homo­ki­rálisak) legyenek. Mind az öt nukleotid bázis (A, C, G, T és U) jobb kezes, ahogy az összes cukor is a DNS gerincében. Érdekes, hogy az összes, élőlényekben található aminosav bal kezes. A homokiralitás miatt, ha csak egy molekula is rossz kiralitással kerül be az RNS szintézisekor, az megakadályozza annak másolását, még mesterséges körülmények között is.⁷⁵

• Még ha ezek a polimerek létre is tudnának jönni, előzetes minta nélkül, önmaguk másov­lá­sára is képessé kell válniuk. Ez a replikáció pedig, ha nem pontos, elvész az az infor­máció, amit addig véletlenszerűen összegyűj­töttek. Azonban még ha 96,7%-os lenne is a pontosság, ami az eddig ismert leg­nagyobb pontos­ság,⁷⁶ az sem lenne elég és hatalmas katasztrófát okozna. Az emberi DNS repliká­ciójakor nagyon ritkák a hibák, ugyanis egy az egy milliárdhoz a másolási hibázások aránya, hála a jól tervezett hibajavító enzimeknek.

• Ha az első életformák önreplikáló RNS molekulák voltak, akkor azoknak minden olyan funkcióval kellett rendelkezniük, amik szükségesek egy élőlény működéséhez. De eddig az RNS esetében csak néhány kémiai reakció katalizálását figyelték meg.

• Ezek után hogyan lehetséges, hogy egy RNS alapú organiz­mus tovább fejlődik egy a DNS-t fehérje katalizátorokkal másoló élőlénnyé? Ez egy teljesen új dekódoló rendszert igényel⁷⁷, és teljesen valószínűtlen a váltás az RNS alapú rendszerről egy DNS/fehérje alapú, információ tároláson alapuló rendszerre.

• A foszfát a nukleinsavak egyik alapvető alkotóeleme, a szabad foszfát ion (PO43–) tehát elengedhetetlen a reakciókhoz, de az RNS világ kutatói a tengerekben napjainkban mérhető koncentráció milliószorosát használ­ják. A természetben a foszfát gyorsan kicsapódik kalcium (Ca2+) és magnézium (Mg2+) ionok jelenlétében, és így egy oldhatatlan szilárd anyag keletkezik, ami az összes ismert elméleti forgatókönyvet meghiúsítja.⁷⁸

Nem csoda, hogy az „RNS világ” model­le­zé­sével kapcsolatos kutatások egyik vezetője, Gerald Joyce, ezt írta:

A legésszerűbb feltételezés az az, hogy az élet nem az RNS-el kezdődött. … Az átmenet az RNS világba, de ugyanígy az élet eredete általában, tele van rengeteg bizony­talan­sággal és hiányoznak hozzá a kísérleti adatok.⁷⁹

Egy másik kémiai evolúcióval foglalkozó kutató, Robert Shapiro, miután kimutatta, hogy az RNS egyik építőköve valószínűtlen alkotóeleme az őslevesnek, ezt mondta:

A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá azt az elképzelést, hogy RNS, vagy a jelenlegi RNS bázisokat használó replikátor jelen lett volna az élet kelet­ke­zé­sénél.⁶⁸

Az élet eredetére vonatkozó erősen hiányos forgatókönyv fájdalmas „Achilles sarka” az evolúciós elméletnek. Bár nem csak ez az egyedüli probléma. Talán vannak még dolgok, amiket még mindig nem értünk. Amit azonban biztosan tudunk az az, hogy minden, amit a fizikáról, kémiáról tanultunk, teljesen valószínűtlenné teszi az élet keletkezését szervetlen vegyüle­tekből.

„Fehérje volt először” elméletek

A kémiai evolúció régebbi elmélete szerint a fehérjék voltak az élet alapjai. És ez hatalmas reklámfelületet és lendületet kapott a híres Miller—Urey kísérletek kapcsán az 1950-es években.

Miller—Urey kísérletei

 

Stanley Miller (1930-2007), egyetemi tanít­ványa volt Harold Urey-nek (1893-1981), aki 1934-ben kémiai Nobel-díjat kapott a deut­érium (nehéz hidrogén) felfedezéséért.⁸⁰ Miller és Urey egy zárt üvegedény-rendszert töltöttek meg redukáló gázokkal: metánnal, ammóniával és hidrogénnel (és kizártak minden oxidáló gázt, mint amilyen az oxigén). A zárt rendszerben víz is volt, amit felforraltak és így a gőz cirkuláltatta a gázokat a 60 000 voltos szikrákon keresztül, amivel a villámokat szimulálták. A gázkeverék keresztül haladt egy vízhűtéses kondenzátoron és a reakciókban keletkezett vegyületek egy alsó ülepítőben gyűltek össze.

Egy hét után vöröses csapadékot találtak az ülepítőben. Az üledék oldhatatlan, toxikus és karcinogén volt, mely közönséges mellék­terméke a szerves kémiai reakcióknak. De a csapadékban kis mennyiségben aminosavakat is találtak.⁸¹

Azonban ezek a legegyszerűbb aminosavak voltak, mint a glicin és az alanin.⁸² Az arányuk is minimális volt, mindössze 1,05% és 0,75%. Miller elismerte, hogy „a végtermék a felhasz­nált energiához képest nagyon csekély”.⁸² És nincs rá bizonyíték, hogy hosszabb idő alatt javulna a helyzet. Úgy tűnik, ez a szimuláció csupán csekély mennyiségű és egyszerű végterméket képes létrehozni.⁸³

Ironikus megvizsgálni a feltételezéseket, az elvég­zett kísér­leteket, és az elkészített üvegberen­dezést, amivel ilyen minimális mennyiségű aminosavat tudtak csak előállítani, amiből nem keletkezhetett az élet; mégis fennen hirdetik, hogy „nem szükséges intelligencia az élet kelet­kezésé­hez”! Miller és Urey valójában azt fedezte fel, hogy véletlen kémiai reakciók random vegyületeket hoznak létre. Ugyanakkor ezek a vegyületek nagyon egyszerűek voltak. Egyszerű molekulák véletlen elegye pedig épp ellentétes azzal, ami az élet feltételeihez szükséges.

Kémia: az élet spontán keletkezésének halálos ellensége

A DNS, a sejt információ-tároló molekulája, egy nagyon instabil molekula. Egy új, a DNS stabili­tásáról megjelent közlemény szerint a megőrződött csontokban, a DNS 22 000 év alatt esik szét teljesen 25°C-on, 131 000 év alatt 15°C-on, 882 000 év alatt 5°C-on, és 6,83 millió év alatt bomlik le teljesen -5°C-on.⁸⁴ Egy másik cikk szerint:

„Általános meggyőződés, hogy a DNS „sziklaszilárd”—extrém stabil,” mondja Brandt Eichman, a biológia tudományok professzora Vanderbilt-ban, a projekt irányítója. „De a DNS valójában nagyon reaktív.”⁸⁵

Ahogy a 2. fejezetben utaltunk rá, egy átlagos napon körülbelül egymillió bázispár sérül meg egy emberi sejtben. Ezeket a károsodásokat a sejten belüli normális kémiai aktivitások és a környezeti hatások kombinációja okozza, ilyen környezetből érkező hatás a sugárzások és a toxinok is, mint például a cigarettafüst, a grillezett ételek és az ipari hulladékok.⁸⁶

A napi károsodások magas szintje miatt van az élőlényeknek DNS javító mechanizmusokra szüksége. A Chicago Egyetem biológusa, James Shapiro hangsúlyozza:

A baktériumtól az emberig, minden sejt rendelkezik egy igazán lenyűgöző javító rendszerrel, ami a véletlen és sztochasztikus mutációs forrásokat semlegesíti. A többszintű javítási mecha­niz­musok felismerik és eltávolítják azokat a hibákat a genom­ból, amelyek a DNS-replikáció során elke­rül­he­tet­lenül előfor­dulnak. … a sejtek megvédik magukat a véletlen genetikai változások azon típusaitól, amelyek a hagyományos elmélet szerint az evolúciós változatosság forrásai. Az ellenőrző és javító rendszereik műkö­dé­sének köszönhetően az élő sejtek nem passzív áldozatai a véletlen kémiai és fizikai erőknek. Jelentős energiát fordítanak a véletlen genetikai módosulások minimalizálására és képesek alacsony szinten tartani a környezet lokalizált mutagenitását a javító rendszereik aktivitásának szabályozása által.⁸⁶

Természetesen, az elméleti ősleves nem tartal­mazta ezeket a fantasztikus javító mecha­niz­musokat. Tehát ha a DNS képes is lenne spontán kialakulni, akkor sem maradna fent sokáig.

A RNS pedig sokkal bomlékonyabb, mint a DNS. Az RNS instabilitása az egyik fő ok, hogy sok kémiai evolucionista a fehérje alapú élet kialakulását támogatja. De ilyen hosszú idő alatt a fehérjék is éppen ennyire bom­lékon­yak és minden­képpen megsemmisülnek. Rájuk is vonatkozik a termo­dinamika második törvénye, és így az atomok véletlen mozgása és a háttér­sugárzás miatt ők is lebomlanak végül. Például a víz képes lebontani a fehérjéket alkotóelemeire, amino­savakra (hidro­lízis),⁸⁷ és veszélyes keresztreakciók is történ­hetnek a fehérjék és más vegyüle­tek⁸⁸ között a feltételezett ősleves­ben.⁸⁹ És a nukleo­ti­dokhoz hasonlóan, ahogy a korábbiakban volt erről szó, a fehérjéknél is bal és jobb kezes molekulák keveréke keletkezik (racemát) és nem homokirális vegyületek (csak jobb vagy csak balkezes formák), amik az élőlényekben található enzimekben megfigyelhetők.⁹⁰

A jelenlegi vizsgálatok alapján a felső határ fagypontnál (0 °C) 2,7 millió év a kollagénnél és 110 millió év a csontfehérje (osteokalcin) esetében. Azonban már 10 °C-nál a felső határ már kevesebb, mint 180 000 év a kollagénnél és 7,5 millió év az osteokalcinnál. 20 °C-on a maximális élettartam még kevesebb: 15 000 és 580 000 év.⁹¹ Általában a hőmérséklet növekedése a reakciók sebességét növeli (biológiai reakciók esetében 10 °C-onként a sebesség megkét­szere­ződik),⁹² és ez a probléma megoldhatatlan a meleg forrás elmélet esetében. A fehérjék instabilitása pedig erős érv a hosszú földtörténeti időszakok ellen: találtunk fehérjéket olyan dinoszaurusz csontokban, amelyek, ha valóban 65 millió évesek lennének, akkor nem lenne szabad megtalálnunk őket.⁹³ További probléma az evolucionisták számára a szintén a dino­szau­rusz csontokban talált DNS felfedezése is. A felfedezők kizárták a szennyeződés lehető­ségét és a DNS annyira ép maradt, hogy kisméretű kettős hélixek is megfigyelhetőek voltak.⁹⁴

Elfogadhatatlan vizsgálati beavatkozás

Az élet keletkezését igazoló szimulációk azt sejtetik, hogy csak időre és véletlenre van szükség. Valójában azonban a gyenge eredmények is csak a kísérletek beállítása miatt lehetsé­gesek. Elfogadott, hogy ha A vegyületet megtalálják egy szikra kisüléses kísérletben, majd pedig B vegyületet meg­ta­lálják egy más típusú kísérletben (ami néha össze­egyez­tethetetlen az előző kísérlettel), akkor azt állítják, hogy „Lásd, az A és B képes létrejönni valós, ősföldi körülmények között.” Majd az iparilag mesterségesen előállított tiszta, homokirális és koncentrált formában lévő A és B vegyületből létrehozzák a bonyol­ultabb C vegyü­letet.⁹⁵ Ezután pedig világgá kürtölik, hogy C vegyület létrejöhet az ősföldi körül­mények között. De ez egyáltalán nem bizonyítja, hogy hígabb oldatban A és B képes reakcióba lépni egymással, vagy hogy nem lépnek reakcióba D, E vagy F vegyülettel, ami az első kísérletben, mint szennyeződés kelet­kezett. Röviden, az evolucio­nisták kísérleteiben az intelligens beavatkozás elfogadhatatlan szinten van.⁹⁶

Az evolúciós propaganda többsége a következő feltételezett autó-keletkezési elmélethez hasonlít:

A tervezés egy tudománytalan magyarázat, ezért egy natura­lista indoklást kell találnunk. Tehát a kísérletek azt mutatják, hogy az autó egyik fontos alkotóeleme (a vas) kinyerhető hevítéssel bizonyos ásványokból, mint például a hematitból, olyan hőfokon, amilyen néhol megtalálható a Földön. Ráadásul, a vas nagy nyomáson lemezzé formálható, amire bizonyos geológiai formációkban látunk példát. …

Ha az autómobil keletkezése túlságosan elnagyolt­nak tűnik, akkor még vegyük figyelembe, hogy egy sejt sokkal nagyobb információ-tartalommal rendelkezik, mint egy autó, amiben nincs semmi, ami a belső homeo­sztázis fenntartásához szükséges és még szaporodni sem képes.

Élet versus ’piszkos’ kémia

A biomolekulák tulajdonságai nem az összete­vőktől függnek, hanem az alkotórészek elren­deződésétől, vagyis az infor­mációtól. Ezek az elrendeződések nem az alkotóelemek fizikai és kémiai jellemzőiből származnak, hanem egy magasabb szintről. Hogy megerősítsük a fent említetteket, a szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, foszfor és kén kémiai és fizikai tulajdonságaiból nem jósolható meg a makro­mo­lekula végső felépítése (hiszen végtelen a kombinációk lehetősége). Inkább úgy tűnik, hogy a makro­­mo­le­­kulákat úgy tervezték meg, hogy a speciális funkcióikat az egyszerűbb alkotóe­lemek tulajdonságainak figyelembe vételével lássák el. A makromolekulákat felülről lefelé tervezték, alulról felfelé nem alakul­hattak ki. Az élőlények­ben található gépezet a korábban bemutatott módon a megfelelő elemek rendezettsége alapján (információ) az alkotóelemekből önmaga másolatát képes elkészíteni, és ez így volt az előző generációban és azelőtt is. A gépezet nem az alkotóelemekből fejlődik ki, mert az olyan lenne, mintha zajból egy szimfónia jöhetne létre.

Minél inkább megismerjük a biokémiát, annál határozottabban tudjuk, hogy nem azonos az abiotikus kémiával. A törvények azonosak, de a sejten kívüli kémia mindig ’piszkos’ tömegreak­ciókból áll, míg a biokémia a tiszta, egyedi molekulák reakciója.⁹⁷

A ’piszkos’ kifejezés a kémiai evolúcióval foglalkozó, Nobel-díjas Christian de Duve-tól származik. Tény, hogy az élőlényeken kívüli reakciókban sok vegyület vesz részt sza­bályozat­lanul és sok szennyeződés van jelen.⁹⁸ A teista evolúcióval foglalkozó paleontológus, Simon Conway Morris az élet eredetét model­lező kísérletek termékeit „piszoknak”, „ragacsnak” és „trutyinak” nevezi,⁹⁹ hasonlóan Graham Cairns-Smith, kémiai evolucionista, „erősen szennyezett trutyi” kifejezéséhez.¹⁰⁰

Még a modern, ipari kémia, a legszigorúbb körülmények között sem képes 99,99%-nál nagyobb tisztaságot elérni. Ez főként a reakcióban egyszerre résztvevő molekulák hatalmas mennyis­ége miatt van. De a biokémia tisztább, mert az enzimek a reakciókban a molekulákat egyesével módosítják. A keletkező vegyületek ezután a megfelelő állapotban a megfelelő módon jutnak a következő enzimhez.

Végeredményben a sejtek kémiája pontos, szabályozott és kontrollált, csak így működő­képes, és az élet másképp nem is létezne. A sejten kívüli kémia teljesen ellentétes azzal, ami az élethez és annak keletkezéséhez szükséges Az abiotikus kémia az élet antitézise. Hogy hozhatta volna létre ez az első élő sejtet?

Valószerűtlen csapdák

Minden energia, ami képes a biológiai vegyüle­teket létrehozni, az el is tudja őket pusztítani. Már említettük a víz hidrolizáló hatását, ami képes a peptidkötések bontására, és ez gyorsab­ban történik, mint ahogy a kötés létrejöttét segítené. Az energiaforrások is sokkal pusztítóbbak, mint amennyire konstruktívak. Például, a feltételezett ősi Földön az UV sugárzásnak két formája létezett. Az egyik a pusztító (ionizáló), rövidebb hullámú (UV) fény. A másik a nem káros, hosszabb hullámú UV. A hosszabb hullámú UV néhány esetben hasznos. Például a klorofill képes elnyelni és hasznosítani az energiáját.¹⁰¹ Azonban a káros UV-sugárzás gyakoribb, mint a konstruktív UV-sugárzás, ráadásul a hatása is nagyobb mértékű. A mértéke a felszínen kétszeres, pusztító hatása pedig körülbelül 104-105-szer erősebb, mint a konstruktív sugárzásé.¹⁰²

A Miller-Urey kísérletekben ülepítőket terveztek bele a rendszerbe, hogy a keletkezett vegyületek elkülönítsék, azért hogy az elektromos kisülések (vagy az UV-sugárzás a későbbi kísérletekben) ne tegye tönkre őket. Ülepítő nélkül, még a kelet­kezett kis men­nyiségű hasznos vegyület is elveszett volna. De ez nem valószerű model­lezése az őslevesnek, mert nem volt olyan prebiotikus mechanizmus, ami az amino­savakat a káros UV-sugárzástól, az atmoszférától vagy a víztől elkülönítette volna. Jól tudjuk, hogy még egy gyengén felhős napon is képes az ember leégni, és még tíz méter mélyre is képes lejutni az UV-sugárzás a tiszta vízben.¹⁰³ Tehát az ülepítők használata szintén egy olyan mesterséges beavatkozás, ami elfogadhatatlan ezekben a kísérletekben.

Kémiai evolúció: tény vagy vak hit?

A nem kreacionista, információ elmélettel foglal­kozó Hubert Yockey, egy nagyon meglepő állítást tett 30 évvel ezelőtt:

Az élet eredetével kapcsolatos kutatások olyan szempontból egyediek, hogy a végső következtetést már határozottan elfogadták … . Ami még hátra van, hogy megtalálják azokat a forgatókönyveket, amik leírják a részletes mechanizmusokat és folyamatokat, ahogy ez lezajlott.¹⁰⁴

Ezt fontos észben tartanunk, amikor népszerű evolúciós írásokat olvasunk, vagy amikor „elfogultsággal” vádolják a tervezettségben hívőket. Dr. Yockey így fejezte be cikkét:

Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jelenleg kialakult ismerettel ellentétben az élet keletkezésének folyamatát a Földön, amit véletlennel és természeti okokkal magyaráz­nak, és tényekre, nem pedig hitre alapozva lehet elfogadni, még nem írták meg.¹⁰⁵

Az Élet Eredete Alapítvány 1 millió dollárt ajánlott fel annak, aki kémiailag elfogad­ható naturalisztikus megoldást a genetikai kód és az élet keletkezésére. Ezt olvashatjuk a honlapjukon:

Az „Élet-Eredete Díjat” (továbbiakban „a díj”) annak adjuk, aki javaslatot tesz egy nagy valószínűséggel működő mecha­niz­musra, ami képes meg­magya­rázni a genetikai kód spontán keletkezését a természetben, és elégséges magyarázat az élet keletkezésére is. A díj elnyeréséhez a magyarázatnak össz­hang­ban kell lennie a tapasztalati biokémiával, kinetikával és termodi­namikai törvényekkel, továbbá az eredményt tudo­má­nyosan elfogadott, szakmai folyóirat(ok)ban kell leközölni.¹⁰⁶

De eddig nem voltak díjazottak, és minél többet tudunk meg az élet minimum köve­tel­ményeiről, annál valószínűtlenebbnek tűnik, hogy az élet keletkezése elfogadhatóan magyarázható lehet materialista alapokon. A probléma talán soha nem került ennyire messze a megoldástól.¹⁰⁷

Hol a bizonyíték?

Az előző levezetésből látszik, hogy az általános kémiai evolúció nem működik az őslevesben, de mégis kevesen veszik tudomásul, hogy nincs bizonyíték még az ősleves létezésére sem. A feltételezett ősleves az esszenciális nitrogén tartalmú aminosavak és nukleotidok forrása volt. Ha valaha létezett, akkor a geológusoknak találnia kellene olyan nagyon ősi kőzeteket, melyekben magas nitrogén tartalmú lerakódások vannak. Mégis alig találunk valamit, a legkorábbi szerves anyagnak nevezett kőzetben is alig van 0,015% nitrogén. Két geokémikus is kifejtette ezt:

Ha valaha volt ősleves, akkor azt várnánk, hogy a bolygónkon vannak olyan hatalmas üledé­krétegek, melyekben külön­böző nitro­gén­tar­talmú vegyüle­teket vagy azok marad­ványát talál­nánk, mint például savakat, purinokat, pirimidineket; vagy a meta­mor­fózisos kőze­tek­ben magas nitrogéntartalmat kellene mérnünk. De a tények azt mutatják, hogy ilyenek nincsenek a Földön.¹⁰⁸

Élet az űrből?

A kémiai evolúció kudarcára reagálva egyes kutatók azzal érvelnek, hogy az élet nem a Földön jött létre, hanem az űrből származik. Ezt pánsper­miának nevezik, a görög πάν (pán, minden) és σπέρμα (sperma, mag) szavakból alkotva, azaz az élet magja mindenhol jelen van az univerzumban.

A pánspermia elmélet klasszikus ága úgy tartja, hogy az élet magja természetes folyamatok, pl. üstö­kösök, által érkezett a Földre. Ez azonban nem nyújt megol­dást, csak máshova helyezi a problémát. A kémiával és információval ka­pcso­latos nehézsé­gek továbbra is meg­marad­nak. Amellett, hogy nagyon valószínűtlen, hogy bármi is túléli a millió évnyi utazást az űrben, hidegben, légkör nélküli és sterilizáló hatású kozmikus sugárzásnak kitéve. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a mikróbák nem képesek túlélni azt az extrém magas hőmér­sékletet, ami az aszte­roidákon a földi légkörbe lépéskor keletkezik—emiatt a hő miatt fénylenek a ’hulló csillagok’.¹⁰⁹

Az újabb elméletet irányított pánspermiának nevezik, ami azt állítja, hogy földön­kívüliek hozták az életet a Földre. Az elmélet támogatói között van a DNS kettős spirál egyik felfe­dezője Francis Crick (1916-2004) és Leslie Orgel is.¹¹⁰ Crick-et legin­kább a kémiai evolúció elmélete zavarta, ezért pártolta ezt az új elképzelést:

Egy becsületes ember, minden jelenleg elér­hető tudással felszerelkezve, arra az állás­pontra kellene jusson, hogy az élet megjele­nésének pillanata felér egy csodával, mert sok megfelelő körülményre volt szükség az élet elindulásához.

Minden alkalommal, amikor cikket írok az élet eredetéről, elhatározom, hogy soha többet nem fogok írni másikat, mert sokkal több benne a spekuláció, mint a tény.¹¹¹

De újra meg kell jegyezni, hogy ez csak a probléma elodázása; el kell hinniük azt, hogy a hipotetikus űrlények is kémiai evolúció által jönnek létre az első bolygón.¹¹² Érdekes, hogy azok, akik „tudománytalansággal” vádolják a teremtést, mert a Teremtő megfigyelhetetlen, elfogadják az irányított pán­sper­miát „tudo­mány­ként”, a megfigyelhetetlen űrlények ad hoc elméletei ellenére. Meg kell említeni, hogy a pánspermia egy „hézagok evolúciója” elmé­let, és az irányított pánspermia bizonyos tervezettséget is feltételez.

Összefoglalás

Az élet keletkezése az élettelen vegyületekből a vak hiten alapszik és nem a tudományon, és ez már Darwin ideje óta igaz. A legtöbb kémiai evolúciós elméletben a fő probléma az, hogy a teoretikusok a vegyületek együttesét tekintik életnek és nem az információ­feldolgozó gépezet kialakulását. Soha nem teszik fel azt a kérdést, hogy „hogyan szerezte meg a molekuláris gépezet a saját programját?”

A természetes szelekció nem képes meg­magya­rázni az első élet kialakulását. Gépekre van szükség az információ feldolgo­zá­sához. De ez az információ tartalmazza a gépek építési útmutatóját is. Vagyis, máris itt a „tyúk vagy tojás” probléma. Ezek a gépek energiát használnak, amit az ATP-szintetáz motor állít elő. De a motort nem lehet megépíteni a DNS-ben kódolt utasítások és olvasó gépezetek nélkül, és ezeknek a molekuláknak is szüksége van ATP-re. Ez így már egy pete-lárva-szöcske probléma.

Más enzimek pedig nélkülözhetetlenek a létfontos­ságú reak­ciók­hoz, melyek nélkülük csak évmilliók alatt mennének végbe. Az enzimek azonban önmagukban destruktívak is lehetnek, pl. egy izolált ATP szintáz elhasználja az ATP-t és nem termeli.

A fehérjék nem reprodukálódnak, és maguktól lebomlanának a termé­szetben. A hosszú nukleotidok és poliszacharidok szintén lebomlanak (valójában létre sem tudnak jönni) a hidrolízis miatt. Az RNS is egy sérülékeny vegyület, sokkal bomlékonyabb mint a DNS. Az RNS néhány alkotóeleme nem jött létre a kémiai evolúciót „szimuláló” kísérletekben. A többi hígul, kicsapódik és/vagy elbomlik. Továbbá ezek sem „egy-kezesek” kiralitás szem­pont­jából, ami az élethez elengedhetetlen.

Végül a legkorábbi kőzetekben nem találunk bizonyítékot a korai kémiai őséletre vonat­kozóan.

Lényegében a fizika és kémia törvényei és a valószínűségek nem támogatják az élet abiotikus keletkezésének elméletét. A nem bibliai kreacionisták támogatják az isten-a-résekben érvelést! Sőt, végső követ­kezte­tésünk és állításunk az, hogy a többszáz éves tudományos kutatások azt támasztják alá, hogy egy intelligens „teremtő Isten”, aki az univerzumon kívül létezik, az egyetlen ésszerű magyarázat az élet keletkezésére.

Hova vezet ez?

wikipedia.org

Ez a könyv a darwini evolúció fő hajtómotorja, a természetes szelekció vizsgá­la­tával kezdődött, amit hiányosnak találtunk. Ezután a genetikával foglalkoztunk, amit Darwin még figyelmen kívül hagyott, még ha szükséges is az evolúció megértéséhez, és azt láttuk, hogy az elmélet itt is elbukott. Ez a két fejezet jó párost alkot, mert ezek a témák központi szerepet játszanak Darwin elméletében. A jelen fejezet a követ­kező, Dr. Emil Silvestru ősmaradványokat bemutató fejezetével áll párban. Ez a kettő olyan téma, melyeknek Darwint kellene igazolniuk, és tényleg ezeket terheli leginkább az elmélet igazolásának súlya, de akkor még a tudomány nagyon gyerekcipőben járt. Láttuk, hogy Darwin arra törekedett, hogy elkerülje az élet eredetére vonatkozó vitákat és erre jó oka volt! Kiderült, hogy Charles Darwin kerülte a fosszilis ősmaradványokkal kapcsolatos részletek megvitatását is, mert tudta, hogy nem támogatják az elméletét, ahogy ez teljes összhangban van napjaink tudásával. Ha az evolúció igaz, akkor először is a kémiának és a statiszti­kának igazolnia kellene (de nem), és másodjára az ősma­rad­ványo­knak is igazolnia kellene ezt. Darwinnak igaza volt, és a jövő majd igazolni fogja, hogy elég-e a millió éveken keresztül tartó lassú változás? De ki fog derülni, hogy az ősmaradványok éppen egy másik Akhilleusz sarka az evolúciós elmé­let­nek.