A kormeghatározás mögött álló szem­lé­let

képek a stock.xchng webhelyről

Egy üveg mérőhenger segítségével szem­lél­tet­tem egyszer a diákoknak a kormeghatározás folyamatát. Mutattam nekik egy ábrát, amin víz csepeg egy csapból a mérőhengerbe. Egyér­tel­műen látszott rajta, hogy a henger pontosan 300 ml vizet tartalmaz, és a víz 50 ml/h se­bes­ség­gel csöpög.

„Mióta csöpög a víz a mérőhengerbe?” kér­dez­tem őket.

Valaki azonnal hat órán keresztül kiabált.

„Rendben. Hogyan számoltad ki?”

„A hengerben lévő víz mennyiségét (300 ml) elosztottam a sebességgel (50 ml/h).”

„Remek!” Mondtam. „Látod, milyen egyszerű tudományosan meghatározni valaminek a korát? A tudósok által használt datálási mód­sze­rek pontosan ugyanígy működnek. Ezek olyan dolgok mértékei, amelyek idővel változnak.”

A hallgatók fellélegeztek, amikor látták, hogy a kormeghatározás tudománya nem is olyan bonyolult. De aztán sikerült meglepnem őket: „Csak az a baj, hogy nem hat óra a helyes válasz!”

Zavartan és hitetlenkedve néztek rám.

„Én végeztem el a kísérletet, ezért meg tudom mondani, hogy a víz csupán egy órája csöpög. Vajon mi történt?”

kép a stockxpert-től

Kellett egy kis idő, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Aztán valaki felkiáltott: „Korábban gyorsabban csöpögött a csap?”

„Jó kérdés!” mondtam.

„A mérőhenger már majdnem tele volt, amikor a kísérlet elkezdődött?” kiáltott valaki más.

„Ez is jó gondolat… De ugye látják, mit tesznek most tulajdonképpen?” kérdeztem.

„Feltételezéseket vonnak le a múltról ahhoz, hogy kiszámítsák valaminek a korát. Lehetetlen anélkül megállapítani valaminek a korát, hogy hipotéziseket fogalmaznánk meg. Ön termé­sze­tes­nek vette, hogy a sebesség végig 50 ml/h volt, és hogy a henger a kísérlet kezdetén üres volt. Ezen feltevések alapján a kiszámított idő 6 óra.”

Bólintottak.

„Teljesen meg voltak elégedve ezzel a magyarázattal” folytattam. „Egyikőjük sem kérdőjelezte meg.” Mindenki egyetértett.

„De észrevették-e, hogy mit tettek, miután elmondtam Önöknek a helyes választ? Gyorsan megváltoztatták a feltevéseiket a múltról, hogy összhangban legyenek azzal a korral, amit én mondtam.”

Pontosan ilyen az összes tudományos kormeg­határozási módszer. A kutatóknak az idő kiszámításához először hipotéziseket kell felállítaniuk. Ha az eredmény jónak tűnik, örömmel elfogadják. Ha viszont nem egyez­tet­hető össze a többi információval, akkor meg­vál­toz­tatják a hipotézist úgy, hogy a válasszal összhangban legyen.

Nem számít, hogy az így kiszámított kor túl kevés vagy túl sok. A kutatók mindig rengeteg hipotézisből válogathatnak, amelyeket tetszés szerint megváltoztathatnak az ellent­mon­dás­men­tes válaszok érdekében.

Mindenki előtt letisztult a kép. A hall­ga­tó­sá­gom egy rövid, velős példa segítségével megérthette a kormeghatározás mibenlétét, vagyis hogy a tudományos kormeghatározás nem mérés, hanem feltételezés.¹

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

commons.wikimedia.org

A KBS tufa elnevezésű észak-afrikai vulkanikus hamuréteg azért nevezetes, mert emberi maradványokat találtak a közelében.²

Fitch és Miller határozta meg a korát elsőként, kálium-argon módszerrel. Az általuk kimutott kor 212-230 millió év volt, ám ez nem egyezett a hamurétegben talált maradványok (elefánt, disznó, majom és szerszámok) állítólagos korával. Így elvetették ezt az eredményt, mondva, hogy a mintának túl magas volt az argon­szen­nyezettsége.³

Később „megbízható módon” megál­la­pí­tották új földpát és tajtékkő minták segítségével, hogy a tufa 2,61 millió éves. Ez a kor már megfelelt az elvárásaiknak.

Másik két vizsgálattal (paleomágneses és maghasadásos vizsgálati módszerekkel) is megerősítették az eredményt, amely széles körben elfogadottá vált.

Ezt követően Richard Leakey talált egy koponyát a KBS tufa alatt. Az NKM-ER 1470 elnevezést kapta. Túlságosan mainak tűnt ahhoz, hogy 3 millió éves legyen.

Ezért Curtis és kutatócsapata újabb, megfontoltan kiválasztott tajtékkő és földpát minták alapján felülvizsgálta a KBS tufa korát, és az eredményük 1,82 millió év lett. Ez a meghatározás jobban össze­egyez­tethető volt a modern koponya kinézetével.⁴

Más tudósok paleomágneses és mag­hasa­dásos vizsgálatai is a fiatalabb kort támasztották alá.

Így 1980-ra végre egységes álláspont született a KBS tufa korával kapcsolatban, és ez vált végül általánosan elfogadottá.

Ez a történet is szemlélteti, hogy a köz­hi­ede­lem­mel ellentétben nem a kor­meg­ha­tá­rozási módszerek az elsődleges eszközök arra, hogy valaminek a korát megál­la­pít­sák. Nem tudnak pusztán a tényekből kiindulva objektív eredményeket hozni. A kormeghatározási módszerek nem önmagukban, hanem a tudomány által elfogadott rendszerekhez illeszkedve határozzák meg az egyes tárgyak korát. Ezért eredményeiket mindig úgy alakítják, hogy az összhangban legyen az evolúcióra épített geológiatudománnyal és más fosszíliákkal.