Also Available in:

Egyáltalán nem olyan, mint egy bálna

Szerzők és

Az evolucionista gondolkodásmód fantáziái

Original reconstruction

Evolúciós mesék

Jobbra: A kizárólag kék színnel jelölt csontdarabkákra épített eredeti rekonstrukció.1,2/kép/ Az evolucionistáknak gyakran hatalmas igényekkel lépnek fel, amelyeket jelentéktelen kövületekre alapoznak. A művészek rekonstrukciói túlnagyítják jelentőségüket. A nagyközönségben nem tudatosul, hogy milyen sok művészi elképzelés van hozzáadva ezekhez az állításokhoz.

Skull fragments

Új bizonyítékok

Egy sokkal teljesebb csontvázkövület3 messze ésszerűbb művészi rekonstrukcióval csupán arra mutat rá, hogy mennyire helytelenek és kitaláltak voltak az eredeti elvárások. Ha ez történik, amikor egy új bizonyítékot találnak, mi történik, ha azok hiányoznak? Az evolucionista tanítók folytatják az emberi és állati evolúcióról szóló mesék tényként való népszerűsítését, amelyek a valóságban nagyon töredékes „bizonyítékokra” alapozottak.

More complete fossil skeleton

Referenciák

  1. Gingerich, P.D., Wells, N.A., Russell, D.E. and Shah, S.M.I., Origin of whales in epicontinental remnant seas: new evidence from the early Eocene of Pakistan, Science220(4595):403–406, 22 April 1983.
  2. Gingerich, P.D., Evidence for evolution from the vertebrae fossil record, J. Geol. Educ. 31:140–144, 1983.
  3. Thewissen, J.G.M., Williams, E.M., Roe, L.J. and Hussain, S.T., Skeletons of terrestrial cetaceans and the relationship of whales to artiodactyls, Nature413(6853):277–281, 20 September 2001.

A Biblia azt tanítja, hogy a bálnák és egyéb tengeri teremtmények a szárazföldi állatok előtt lettek1 teremteve, hogy „nemük szerint” szaporodjanak, és ne alakuljanak át más fajjá. Mégis az evolucionisták úgy hiszik, hogy a bálnák a szárazföldi állatokból fejlődtek ki. Hosszú ideig Darwinnak és kivetőinek még csak megbízhatónak tűnő kövületeik sem voltak hitük bizonyítására. Még egy olyan evolucionista bálnaszakértők is, mint E.J. Slijper, elismerte 1962-ben: „Még egyetlen kövület sincs birtokunkban, az előbbiekben említett szárazföldi állatok /húsevők, patás állatok/ valamint a bálnák közti átmeneti példányból”.2

Azóta néhány kövület felfedezése az állítólagos bálna evolúciót az evolúciós propaganda középpontjává tette.3 Az evolucionisták úgy kürtölték be ezeket valamint más hiányzó láncszemeknek vélt kövületeket, mint amelyek bizonyítják az evolúciós elmélet valóságát, következésképpen a Biblia hamisságát.

Pakicetus, a majdnem bálna Pakisztánból?

Példának okáért a rangos „Science”4 c. folyóirat borítóján egy állítólagos átmeneti teremtmény képe volt látható. Úgy nézett ki, mintha éppen akkor csobbant volna bele a tengerbe, halakra vadászva. Inkább szárazföldi állathoz hasonló lábai és lábfejei voltak, de már az uszonyokká való átalakulás folyamatában. Ugyanez a kép megjelent egy tanári hírlapban is5 annak érdekében, hogy segítse őket a gyermekek evolucionista felfogásokba való bevezetését. A szerző, Philip Gingerich, a téma népszerűsítés érdekében egy másik cikkben kijelentette: „

„Időben és morfológiájában a Pakicetus egy tökéletes átmenet, egy hiányzó láncszem a korai szárazföldi emlősök valamint a későbbi, teljesen kifejlődött bálnák közt.”6

De vajon mire is alapozták ezt? Tulajdonképpen csupán a beillesztett csontokra. Szem előtt kell tartani, hogy semmijük sincs a koponya alatti csontokból. És ami még rosszabb: a koponyának csupán a sötétebb színnel kiemelt részei képezik a valódi kövületet, amíg a többi csak úgynevezett rekonstrukció. Nos honnan tudhatták hogyan nézhetett ki a koponya alatt a test bármely része? A válasz az, hogy nem tudhatták. Az ember el kell gondolkodjon azon hogyan engedhette meg a két újság kiadója, hogy ilyen kevés tényre ilyen sok spekulációt építsenek.

Az újabb felfedezések eloszlatták ezt az elképzelt rekonstrukciót. Egy kiemelkedő evolucionista bálnaszakértő, Thewissen, és társai, a Pakicetus több csontját is kiásták és munkájukról a „Természet”7 című folyóiratban számoltak be. E lapban erről a munkáról a következő hozzászólás olvasható:8 „Az összes koponyacsont azt mutatja, hogy a pakicetuszok szárazföldi emlősök volta…azt mutatják, hogy ezek az állatok csak a lábaikkal érintették a földet.” Ez teljesen eltér a Gingerich által adott képtől, amely egy olyan állatot láttat, ami a tengerben otthon van!

Mit tanulhatunk ebből?

  • Mindig nagyon fontos, hogy ellenőrizzük bármely állítás eredeti forrását. Gyakran a népszerű riportok túlhaladnak a tulajdonképpeni valóságon, amely nincs kimutatva/feltárva. Jóllehet Gingerich őszinte volt azzal kapcsolatban, amit talált.
  • Soha nincs meg minden tudományos adatunk- új bizonyítékokat találunk mindig. A hiányzó láncszem elvárások általában a csonttöredékekre vannak alapozva. Amikor több csontot találnak, a szakértő kideríti, hogy egyértelműen egyik, vagy másik teremtményhez tartoznak, egyáltalán nincs szó átmeneti fajokról.
  • A Biblia, a mindentudó Isten írott Szava, soha nem változik. Ez mutatja a bigottak butaságait, akik a tudomány érdekében újra akarják értelmezni a Bibliát, vagyis nem hisznek benne. Ha újraértelmezték volna a bálna teremtéséről szóló bibliai igazságokat a Pakicetus végett, akkor újra kellene értelmezniük az újraértelmezésüket most, amikor kiderült, hogy a Pakicetus egy gyors szárazföldi állat. Emlékeznünk kell a kiemelkedő sebészre valamint keresztyén hitvédőre, Dr. Arthur Rendle Shortra. Nagy vonalakban mindig elismerte a deista evolúciót, a Piltdown-i ember miatt és mindig bűn előtti halál nem biblikus teóriájával érvelt. De meghalt pontosan mielőtt ez az átverés lelepleződött.9
  • Pakicetus
    Illustration of Pakicetus by Carl Buell from <www.neoucom.edu/Depts/Anat/Pakicetid.html>, 20 May 2004.

  • Az evolucionisták szándékosan megtévesztőek? Gingerich esetében a válasz erre nem, mivel az ő állítása nem egy szándékos becsapás volt, mint a Piltdown-i átverés. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az adatokat mindig egy adott kereten belül értelmezik. Mivel Gingerich egy elkötelezett materialista, az evolúció az egyetlen értelmezés ami játszik. Tehát neki a fosszíliákat evolucionista keretek közt kell értelmeznie. Ezért nem meglepő, hogy néhány csontdarabkáról már reménykedve úgy gondolják, hogy egy hiányzó láncszem. A történet tanulsága, hogy a kövületek ingatagok, és a csontok azt az éneket fogják énekelni, amelyiket hallani akarod.10
  • Akkor Gingerich teljesen ártatlan? Nem, az ő materializmus melletti döntése élete bizonyos szakaszában – szemben azzal, amire fiatal korában a gyülekezetben tanították - 11 az Teremtő biztos létezésének egy bűnös visszautasítása volt. /Róma 1: 18-32/ A Pakicetus kudarc egy tokéletes illusztrációja annak mit eredményez a felületes gondolkodás.

    Pakicetus fülek

    Íme egy másik probléma az evolúciós történet számára

    Mintha a láb felépítése nem lenne elegendő, a Pakicetus „cet”- státusza újabb potenciálisan végzetes pofont kapott. Ezt az ütést egy közelmúltban elkészített tanulmánnyal sikerült bevinni, amely az élő és fosszilizálódott cetfélék (bálnák és delfinek)1 félkörös ívjárataival foglalkozik. A félkörös ívjáratok olyan csőrendszerek, amelyek a belső fülhöz kapcsolódva információkat továbbítanak a fej mozgásairól, és egyben a test mozgásairól is. A járatokat folyadékban lebegő apró, szilárd szemcsék töltik ki. A járatok belső felületét érzékelők fedik, amelyek információt adnak a folyadék áramlásának irányáról. Ez a szerv felelős az egyensúly-érzésünkért.

    A nemzetközi tudós társaság meglepetésére az élő és a fosszilis cetféléknek ugyanaz az egyedien kisméretű ívjárata van, mint a többi emlősnek, ami a testméretükhöz képest csak harmad akkora, mint várták volna.1 A kutatók felvetették, hogy a csatornarendszernek azért kellett kicsinek lennie, hogy ne legyen túlzottan érzékeny, és ne okozzon információ-túlterhelést, amikor az állat forog.1 Arra a következtetésre jutottak, hogy a korai bálnák félkörös ívjáratai nem hasonlítottak a nem cetféle emlősök hasonló szervéhez. Véleményük szerint ez azt mutatja, hogy még a „legősibb” bálnák is egyedi magatartást tanúsítottak, alkalmazkodva a vízi élethez.

    De hiába védelmezi ez a tanulmány a bálnák evolúcióját, a részletes elemzés szerint áthidalhatatlan szakadék tátong a cetfélék és a nem cetféle emlősök relatív mérete között, ide számítva a pakisztáni bálnák csoportjába tartozó Ichthyolestes fajt is (a kreacionisták minden valószínűség szerint ezt is ugyanabba a teremtett fajba sorolnák, mint ahova a Pakicetus is tartozik). Nem léteznek példák az ívjáratok lassú és fokozatos zsugorodására – ezeket vagy az egyik, vagy a másik relatív méretbe lehet besorolni.2 A tanulmány valójában azt erősíti meg, hogy a csatornaszerkezet állítólagos megváltozása „azonnali” volt és „egyedi” egyensúlykészüléket hozott létre.

    Hivatkozások és jegyzetek

    1. Spoor F., Bajpai S., Hussain S.T., Kumar K. and Thewissen J.G.M., Vestibular evidence for the evolution of aquatic behaviour in early cetaceans, Nature 417(6885):163–166, 9 May 2002.
    2. Spoor et al., ref. 1, fig. 2a is a logarithmic graph of canal radius vs body mass. There were two distinct best-fit lines: Ichthyolestes was on the same line as other land mammals, while the whale data points formed a totally distinct line.

    Hivatkozások és jegyzetek

    1. Ez cáfolja az olyan „progresszív kreacionistákat”, mint Hugh Ross, aki elutasítja ugyan a transzformizmust, de elfogadja az evolucionista időskálát és esemény rendet. A bálnák a fosszíliák közt a szárazföldi emlősök feletti rétegben tűntek fel, így Ross azt állítja, hogy a cetek a szárazföldi emlősök teremtése után lettek megalkotva. Valójában a fosszíliák elhelyezkedése nem a teremtés, vagy evolúció sorrendjét mutatják meg, hanem, hogy a globális árvíz és következményei milyen sorrendben temették be az élőlényeket. Vissza a szöveghez.
    2. Slijper, E.J., Whales and Dolphins, University of Michigan Press, USA, p. 18, 1962. Vissza a szöveghez.
    3. Jones, S., Almost Like a Whale: the Origin of Species Updated, Doubleday, London, UK, 1999. Vissza a szöveghez.
    4. Gingerich, P.D., Wells, N.A., Russell, D.E. and Shah, S.M.I., Origin of whales in epicontinental remnant seas: new evidence from the early Eocene of Pakistan, Science 220(4595):403–406, 22 April 1983. Vissza a szöveghez.
    5. Gingerich, P.D., Evidence for evolution from the vertebrae fossil record, Journal of Geological Education 31:140–144, 1983. Vissza a szöveghez.
    6. Gingerich, P.D., The whales of Tethys, Natural History, p. 86, April 1994. Vissza a szöveghez.
    7. Thewissen, J.G.M., Williams, E.M, Roe, L.J. and Hussain, S.T., Skeletons of terrestrial cetaceans and the relationship of whales to artiodactyls, Nature 413(6853):277–281, 20 September 2001. Vissza a szöveghez.
    8. de Muizon, C., Walking with whales, Nature 413(6853):259–260, 20 Sep. 2001. Vissza a szöveghez.
    9. See the book by his son, Prof. John Rendle-Short, Green Eye of the Storm, Part 3, Banner of Truth, Edinburgh, UK/Carlisle, Pennsylvania, USA, 1998. Vissza a szöveghez.
    10. Shreeve, J., Argument over a woman, Discover 11(8):58, 1990 (in reference to stories of human evolution). Vissza a szöveghez.
    11. Cited in Quammen, D., Was Darwin Wrong? National Geographic 206(5):31, November 2004. Vissza a szöveghez.

    Helpful Resources